|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 239 találat | lapozás: 1-30 ... 151-180 | 181-210 | 211-239 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Lászlófy Pál István 2010. október 29.Hogy került a csizma az asztalra? Avagy miért foglalkozik tankönyvekkel az RMDSZ Oktatási Főosztálya?Jogosan vetődhetett fel a kérdés minden jóhiszemű olvasóban, midőn Péntek János professzor úr megnyilatkozásait olvasta a Krónika október 1-jei számában B. Kovács András tollából (Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek, Szempont). Egy kis emlékeztető a nyilatkozatból: „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét. A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel”. A fentiek alapján akár fel is háborodhatna a tisztelt olvasó, de a helyzet az, hogy a minden kétséget kizáróan igazolható események és kordokumentumok komolyan cáfolják az idézett állítások igazságtartalmát, megkérdőjelezve hitelességüket. Számomra fölöttébb bizarr, mi több, groteszkbe hajló, hogy a professzor úr annak az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsnak a kizárásával vádolja az RMDSZ-t, mely az Ügyvezető Elnökség kezdeményezésére jött létre 1993-ban és Péntek Jánost választotta kuratóriuma elnökének. Az első időszakban (1993–1997 között) a Fiser Fülöp Ildikó és Cs. Gyímesi Éva (mindketten az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnökei voltak) által bejegyeztetett Collegium Transsylvanicum Alapítvány keretében tevékenykedett, majd ezt követően a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetség szaktestületeként fejti ki tevékenységét. Az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács megalakulását követően az Ügyvezető Elnökség két munkatársat foglalkoztatott az anyanyelvű oktatásunkkal kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Fóris-Ferenczi Rita a tanügyi reform, oktatási programok, míg Székely Győző a magyar nyelvű tankönyvkiadás kérdésköréért felelt. De hagyjuk a korai előzményeket, térjünk vissza a közelmúlthoz. Kezdjük ott, hogy a Péntek professzor úr által említett miniszteri rendelet (OMEC nr. 3950) nem 1999-ben, hanem 2005. április 25-én jelent meg, az RMDSZ igen erélyes fellépésének köszönhetően. Ebben az időszakban az oktatási minisztériumot Mircea Miclea vezette, az RMDSZ képviseletében pedig Kötő József töltött be államtitkári funkciót. A 9 cikkelyt magában foglaló – ma is érvényben levő – rendelet szabályozza a kisebbségek nyelvén folyó oktatásban, a kötelező oktatás szintjén használható tankönyvek ügyét. Néhány fontosabb kitétel: A kisebbségi oktatásban használhatóak az anyanyelven megírt és engedélyeztetett tankönyvek. • A magyar kisebbség számára minden tantárgyból legkevesebb 2 alternatív tankönyvet kell biztosítani. • Az anyanyelvű oktatásban – államközi protokoll alapján – lehet alkalmazni az anyaországban használatos tankönyveket. • A kisebbségi tankönyvkiadást a kötelező oktatás szintjén az állami költségvetésből finanszírozzák. • A román nyelvből fordított tankönyvek csak a minisztérium Kisebbségi Főosztálya jóváhagyását követően nyomtathatók ki. Ez utóbbi rendelkezés befoglalását az RMDSZ pontosan azért szorgalmazta, hogy lehetőség nyíljon a silány minőségű fordítások kiiktatására. A rendelet mellékletében a fordítások szakmai ellenőrzésének lebonyolítására az RMDSZ-t és az RMPSZ-t (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége) nevesíti. A rendelet megjelenését követően, mint az Ügyvezető Elnökség Oktatási Főosztályának vezetésével frissen megbízott ügyvezető alelnök megbízatást kaptam a szakmai szervezetek és a magyar érdekeltségű tankönyvkiadók vezetőivel folytatandó érdemi tárgyalásokra annak érdekében, hogy mihamarabb találjunk megoldást a rendeletben foglalt jogosítványok gyakorlatba ültetésére. Az első közös megbeszélésre 2005. május 28-án került sor Kolozsváron, az Ügyvezető Elnökség Majális utcai székházában. Hogy milyen fontosságot tulajdonított az RMDSZ a tankönyv-problematikának, gondolom, egyértelműen jelzi, ha közlöm a tanácskozásra általam meghívott és ott megjelent személyek névjegyzékét: Markó Béla – szövetségi elnök, miniszterelnök-helyettes, Takács Csaba – ügyvezető elnök, Kötő József – oktatásügyi államtitkár, Asztalos Ferenc – képviselő, a parlament oktatási szakbizottságának elnöke, Lászlófy Pál – az RMPSZ elnöke, Péntek János – professzor, az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács kuratóriumának elnöke, Gyenge Csaba – egyetemi professzor, P. Dombi Erzsébet – docens, Fóris-Ferenczi Rita – adjunktus, Veres Valér – adjunktus, Balla Júlia – középiskolai tanár, Székely Győző – tankönyvszerkesztő, Tőkés Elek – a Stúdium Kiadó igazgatója, Szikszai Ildikó – az Ábel Kiadó igazgatója, Varga Károly – a Corvin Kiadó igazgatója és Tulit Zsombor – a T3 Kiadó igazgatója. A többórás tanácskozáson a jelenlevők egyhangúlag elfogadták Lászlófy Pálnak, a pedagógusszövetség elnökének javaslatát. „Az én javaslatom az, hogy a közoktatás általános problémáinak és ezen belül a tankönyvellátás gondjainak megoldására hozzuk létre a Romániai Magyar Közoktatási Tanácsot (RMKoT – a felsőoktatási Tanács mintájára), amely legyen egy hárompillérű testület: a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletével. (Az idézet az ülésen készült jegyzőkönyvből származik.) A tanácskozás végén Markó Béla szövetségi elnök megbízott, mint oktatásért felelős ügyvezető alelnököt, hogy egy héten belül dolgozzam ki az RMKoT szervezési és működési szabályzatát, és Lászlófy Pállal közösen készítsük elő a testület következő ülését. Folyamatos információcseréket és egyeztetéseket követően került sor az RMKoT az év július 9-i ülésére, ugyancsak a Majális utcai székházban. Ez alkalommal közösen egyeztettünk a románból történő tankönyvfordítások minőségi ellenőrzésének procedúráját illetően. A 9 tagú testületből e sorok íróján kívül jelen voltak: Kötő József államtitkár, Asztalos Ferenc képviselő, Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó igazgatója, Lászlófy Pál RMPSZ-elnök, Székely Győző, az Erdélyi Tankönyvtanács képviselője és Tulit Zsombor a Magyar Tankönyvkiadók Egyesülete képviseletében. Döntések sorát hoztuk meg arra vonatkozóan, hogy kiket kérünk fel a már lefordított és a kiadók által lektoráltatott tankönyvek újralektorálására, milyen mértékű legyen az elvégzett munka honoráriuma, hogyan történjen a kapcsolattartás és információcsere a szerzők-kiadók-oktatási főosztály-szaklektorok-minisztériumi Kisebbségi Főosztály- láncolatban. Néhány név azon személyek közül, akiket az Erdélyi Magyar Tankönyvtanács és a magyar tankönyvkiadók javaslatára kért fel az RMDSZ Oktatási Főosztálya a fordítások ellenőrzésére: dr. Gyenge Csaba – műszaki tudományok, dr. Kerekes Jenő – gazdaságtudományok, dr. Ágoston Katalin – műszaki tudományok, dr. Orbán Béla – matematika, dr. Lányi Szabolcs – ipari kémia, dr. Makkai Ferenc – kémia, dr. Csibi Vencel – mérnöki mechanika, Darvay Béla – fizika, dr. Ráduly-Zörgő Éva – pszichológia, dr. Péntek Imre – pszichológia, dr. Ionescu Klára – informatika, dr. Robu Judit – informatika, Vincze Zoltán – történelem. Kötelességem, hogy ez alkalommal is megköszönjem mindegyikük felelősségteljes és magas szakmai igényességgel végzett munkáját. Tekintettel arra, hogy az RMPSZ anyagiak hiányában nem tudta teljesíteni előzetesen vállalt pénzügyi kötelezettségeit, 2005. augusztus 30-i dátummal a Communitas Alapítvány együttműködési szerződést kötött az RMPSZ-szel, mely alapján átvállalta a költségtérítések 60 százalékát. Nos, a fenti – egyértelműen dokumentálható – tények ismeretében úgy érzem, jogos a kérdésfelvetés: hogyan beszélhetett kizárásról Péntek professzor úr megnyilatkozása során? De azt hiszem, erre a választ nem nekem kell megadnom! A történelmi hűség kedvéért kell megemlítenem, hogy a „pártirodának” titulált Oktatási Főosztály 2008-ban arra is mert vállalkozni, hogy a CENTA Közép-európai Tanárakadémia együttműködésében Tankönyveink megújításáért címmel továbbképzést indított romániai magyar tankönyvszerzők számára. Tavasszal a Kolozsváron megszervezett képzésen mintegy 200-an vettek részt, és többek között olyan szakmabeliek tartottak előadást, mint: dr. Hoffmann Rózsa – egyetemi docens, dr. Vass Vilmos – egyetemi docens, Csapó Benő – egyetemi tanár, Antalné Szabó Ágnes – egyetemi docens, Valaczka András – tankönyvszerző, a Nemzeti Tankönyvkiadó Zrt. vezetője, Kojanitz László – a Tankönyvkutató Intézet igazgatója, Horváth Zsuzsanna – az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet főmunkatársa. A képzés folytatására ősszel került sor Budapesten azon 40 személy részvételével, akik teljesítették az előzetes megállapodás értelmében elfogadott feltételeket. A hallgatók két nap alatt külön csoportokban vettek részt a saját szakterületükre vonatkozó előadásokon és képzéseken. Az sem mellékes, hogy a két program lebonyolításához szükséges 160 ezer lejt (1,6 milliárd régi lej) szintén az Oktatási Főosztály „járta ki”, pályázva a Communitas Alapítványnál, a romániai és magyarországi oktatási minisztériumoknál. Végezetül szinte félve merem leírni, hogy „pártirodaként” arra is volt bátorságunk, hogy magyar nyelvű tankönyvek megírására írjunk ki pályázatot a Communitas Alapítványon keresztül, és elkészülhetett hat olyan hiánypótló tankönyv, melyek elnyerték a szakemberek elismerését. Arról, hogy a folyamatosan megjelenő tanügyi törvénytervezetek elfogadtatására való hivatkozással az oktatási minisztérium évek óta nem ír ki pályázatot új tankönyvek megírására és ennek következtében az általunk megíratott tankönyvek nem kerülhettek a tanulók padjára, mi nem tehetünk. Amit viszont sikerült megtennünk, az, hogy az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) és az RMDSZ által létrehozott Communitas Alapítvány támogatásával az elmúlt kilenc évben – pályáztatási rendszerben lebonyolítva – több mint 92 ezer tankönyvet osztottunk ki ingyenesen 11. és 12. osztályos diákjainknak. Hogy került tehát a csizma az asztalra? A legkézenfekvőbb válasz: odatették! Miért foglalkozik az RMDSZ tankönyvekkel és egyáltalán oktatással? Hát azért, mert egyrészt a választópolgárok szavazatokban kifejezett bizalma odatette és erre kötelezi, másrészt tudjuk, hogy helytálló a magyar közmondás, miszerint: segíts magadon, Isten is megsegít. Lakatos András, az RMDSZ oktatásért felelős ügyvezető alelnöke, gyakorló tanár, iskolaigazgató. Előzmény: Krónika (Kolozsvár), 2010 október 1. Használhatatlan, csapnivaló tankönyvek A Krónika kiemelt helyen foglalkozott a román nyelv oktatásának évtizedek óta vajúdó kérdésével, lévén annak megoldatlansága a kisebbségi oktatás egyik legégetőbb gondja. Kimutatta: nem egy esetben ideológiai elfogultság siklatta ki a pedagógiai meggondolásokat, a didaktikailag indokolt elvek érvényesítését, s amikor a helyzet jobbra fordulhatna, a soros tanügyi reform elakadt, a legújabb törvénytervezet politikai időhúzás áldozataként a szenátusban vesztegel. No de az adott jogi lehetőségek kihasználásával is adósok vagyunk, miként az kiderül Péntek János nyelvészprofesszornak, az MTA kolozsvári akadémiai bizottsága és az erdélyi tankönyvtanács elnökének megállapításaiból. Az egyetemi tanár a tankönyvkiadás és a nyelvtanítás elvi szempontjai, az aktuálpolitikai helyzet beható ismeretében pontos diagnózist tud felállítani, és a bajok orvoslásához megoldásokat is sugall. Alternatív tankönyvválaszték Az alábbiakban a professzor úrnak a Sapientia- egyetem csíkszeredai karán a kétnyelvűségnek szentelt konferenciáján elhangzott előadásából vett gondolatokat szerkesztettük egybe egy, a témában folytatott beszélgetéssel. Péntek János azzal kezdi, hogy még Andrei Marga minisztersége idején, 1999-ben a magyar tankönyvek ügyét rendeletben rábízták az RMDSZ-re, hogy az a Romániai Magyar Pedagógusszövetséggel karöltve gondoskodjék az új tankönyvek megírása fölötti felügyeletről. Ez Péntek János szerint nem valósult meg, illetve ami megvalósult belőle, azt mutatja, hogy e törvény adta lehetőséggel egyáltalán nem éltünk, illetve egyesek visszaéltek vele. Súlyos a vád, íme az indoklás. „A pályázatokra valóban elkészültek az alternatív tankönyvek. Kötelező módon több tankönyvnek kell lennie minden tárgyból, így a román tantárgy számára is több készült. Nos, én úgy látom, hogy ami ezek közül a leggyengébbnek bizonyult, amit nem mertek bevinni a román iskolákba, arra ráütötték, hogy jó lesz a kisebbségi oktatásnak – magyarázza a kolozsvári egyetemi professzor –. Látnivaló, ezeknek a tankönyveknek a szerzői kizárólag román anyanyelvűek, a kisebbségi nyelvekről nem tudnak semmit, ezek a tankönyvek egyáltalán nem kapcsolódnak semmilyen kisebbségi nyelvhez. Kiegészítették ugyan őket magyar szójegyzékkel, de abból is látni, fogalmuk sincs, kinek készült, ugyanis a főnév mellé oda van írva, milyen nemű az a főnév, holott az a magyarban képtelenség. Találtam benne olyan feladatot: adjál példát a te nyelvedből arra, hogy a hangsúly alapján jelentős különbség keletkezik a szavak között. A hazai kisebbségek közül a magyarban, a szlovákban, a lengyelben stb. kötött a hangsúly, a feladat tehát abszurd elvárással lép fel.” Magam is tanúsíthatom, hogy általam ismert kisebbségi iskolában elutasították e könyv használatát, nem a kisebbségeknek szánt, hanem inkább a kimondottan románoknak írott tankönyvet választotta a romántanár, mert azt tartja didaktikailag jobbnak. „Könnyebb belőle oktatni a magyar tanulókat is” – indokolta döntését a pedagógus. Ma tehát Romániában nem igaz, hogy a kisebbségi gyerekek nyolcadikig számukra készült románkönyvekből tanulnak, illetve nem úgy igaz, ahogy gondolnók. A szakembernek lesújtó a véleménye ezekről a tankönyvekről, szerzőiket több szarvashiba elkövetése miatt is elmarasztalja. Mindenekelőtt képtelenségnek tartja, hogy „a kisebbségeknek” mint olyanoknak készítsen valaki tankönyvet. Annak ugyanis anyanyelv-specifikusnak kellene lennie, azaz valamennyit a diákok anyanyelvéből kiindulva kellene megalkotni, ráépítve az anyanyelvi tudásra azt, amit a másik nyelvből neki meg akarunk tanítani. Tehát nem lehet egy kalap alá venni olyan különféle szerkezetű és szemléletű, eredetű nyelveket, mint például a szlovák, a török, az ukrán, a magyar vagy a szerb. E kérdés megoldásához tehát még csak hozzá sem láttak nálunk, bár az oktatási minisztérium nemzetiségi osztályának mindig magyar volt a vezetője, s bár a törvényes lehetőség már tíz éve adott lenne hozzá. Esélyegyenlőtlenség Péntek János professzor elmondja, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé került ügy hasonlóképpen fájó és újabb fonákságra vet fényt. „Hátrányos megkülönböztetés, ha ugyanolyan vizsgakövetelményeket támasztunk a román és nem román anyanyelvűekkel szemben. Mert bármilyen jók lesznek, ha javulnak majd a román oktatás tantervei és a könyvei, akkor sem fogadható el, hogy érettségi vizsgán ugyanazokat a tételeket kapják a magyarok, mint a többségiek, és ugyanazon pontozással bírálják el teljesítményüket – állapítja meg a neves nyelvész –. Ott vannak a parlamentben az idegen nyelveket beszélő képviselők. Vajon mit szólnának hozzá azok, akik azt állítják magukról, jól beszélnek franciául, ha odaállítanák egy francia anyanyelvű mellé őket, hogy együtt vizsgázzanak vele? Helyt tudnának-e állni egy ilyen vizsgán? Képtelenség. Ezt nem lenne szabad megengedni! Ezzel nyilvánvaló, hogy hátrányos helyzetbe hozzuk a gyermekeket. És nem csupán a vizsgáról van szó. Évente kimutatják statisztikailag, hogy románból hány magyar iskolás bukik meg, hogy mindez mennyit nyom átlagos osztályzatukban. Az egyetemi bejutás ma sok helyt pontozás alapján folyik, az érettségieredményeket is beszámítják, és ettől függ az is, hogy tandíjas lesz-e, vagy sem a diák. Ha átment ugyan románból, de a jegye gyenge, akkor ez méltánytalan hátrányba taszítja… És ennek orvoslására nem kell semmilyen előkészítés, mert a tantervi és tankönyvreformhoz több idő szükségeltetik, ez viszont egyszerű politikai döntést kíván csupán. Azaz más tételeket kell kidolgozni a magyar iskolák számára és kész!” Péntek professzor úgy véli, az alternatív tankönyvek meglétét előíró paragrafus máig sem működik Romániában. Szerinte legalább két nyelvi szituációból kiindulva kellene az alternatív tankönyveket kidolgozni. „Az egyik az, amikor a gyerek viszonylag jól tud románul már korábbról, mert környezeti nyelve a román, a másik pedig, amikor gyengén vagy egyáltalán nem tud. Mint például a Székelyföldön. Ezeket a helyzeteket külön kellene kezelni. A törvény pedig megengedi ezt, mivel úgy fogalmaz: legalább két tankönyvnek kell léteznie a kisebbségi oktatásban minden tárgy esetében. Ez tehát megoldható, és akárcsak a magyar oktatásában, a román esetében is az lenne a célravezető, ha minden osztály számára legalább két tankönyvünk lenne. Nem abból kell kiindulni, hogy a tankönyvszerzőnek mi van a fejében, hanem abból, hogy a tanulónak milyen a nyelvi környezete. Szórványban, esetleg olyan vidéken él-e, mint például Kolozsvár, ahol már hoz tudást magával az iskolán kívüli világból, vagy tömbvidéken, a Székelyföldön, ahol nem hoz. Tudnunk kell, merre akarjuk irányítani a gyermeket akár magyarból, akár románból. A lényege ugyanis az, hogy a kétnyelvűség fontos ugyan, de a hangsúlyok külön figyelmet érdemelnek, arra kell ügyelnünk, hogy az anyanyelv maradjon az elsődleges. A kétnyelvűségnek magas szintűnek és jól hasznosíthatónak kell lennie, de úgy, hogy a második nyelv ne szorítsa háttérbe az anyanyelvet, különben a dolog elcsúszik a nyelvcsere fele. A második nyelv dominanciája a kétnyelvűségben asszimilációhoz vezet” – figyelmeztet Péntek János. A professzor egyrészt külön tantervet tart szükségesnek minden kisebbségnek (az anyanyelv-specifikusság elve alapján), legalább két tankönyvet szorgalmaz románból úgy, hogy az egyik a szórványnak, a másik a tömbnek készülne (a területspecifikusság elve), és ennek megfelelően külön vizsgatételeket és elvárásokat javasol. Az egyetemi tanár egyébként felhívja a figyelmet az ún. törpe kisebbségekre, amelyek között akad nem egy, amelynek nem anyanyelvén folyik az oktatása, csak anyanyelvi óráik vannak a különben román tannyelvű iskolákban. Nos, esetükben a mai rendszer nem alkalmas a nyelv megőrzésére, fontos lenne számukra a külön nyelvi revitalizációs programok kidolgozása. Ismerős a probléma: a csángók hasonló kezelést igényelnének, külön nyelvélesztő oktatásra lenne szükségük. Ennek ma a jogi keretei, taneszközei is hiányoznak. Bár a Moldvai Magyar Csángószövetség és az ottani magyar nyelvoktatásban részt vevők rendkívüli erőfeszítései minden tiszteletet és támogatást megérdemelnek, ők sem az őket megillető szakmai segítséget, sem a jogi támogatást nem kapták meg eddig – miként még legalább tíz másik romániai kisebbség sem. Vívmánnyá feltupírozott hamis megoldások Péntek János úgy látja, a nyelvoktatásban nemcsak, hogy nem sikerült új jogi garanciákat hozni, de még az adott lehetőségek kiaknázása sem következett be, s miként az ún. „kisebbségieknek szánt” tankönyv mutatja, módszertanilag és színvonalát tekintve egyaránt elvétett „megoldás”. „Amikor 1999-ben a miniszteri rendelet a kisebbségi szervezetekre bízta a tankönyvek ügyét, akkor az RMDSZ ebből kizárta az Erdélyi Magyar Tankönyvtanácsot, a pedagógusszövetség szakmai szervezetét. A miniszteri rendelet a tankönyvek szakmai ellenőrzési jogát biztosítja, e munkába a tankönyvtanácsot nemhogy nem vonták be, hanem gyakorlatilag kizárták. Kuratóriumi elnökként kijelenthetem, hogy a tankönyvtanácsot a mai napig nem hozták olyan helyzetbe, hogy szakmai szervezetként legyen valamilyen kompetenciánk. Beszélni beszélhetünk róla, de szavunknak nincs foganatja. A tankönyvüggyel gyakorlatilag ma az RMDSZ-irodák, a kolozsvári oktatási főosztály foglalkozik. Márpedig sehol a világon nem történt még meg, hogy egy politikai párt irodájában folyjanak az úgymond szakmai munkálatok, ráadásul az általam már vázolt eredménnyel” – panaszolja Péntek János nyelvész. B. Kovács András 2010. december 8.Új erők, új reményMinden jel szerint a napokban bejelentett új pártnak friss erőket sikerül mozgósítania, egyelőre az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács köré csoportosul egy olyan, harmincas évei elején, közepén járó, sőt, még fiatalabb generáció, amely eddig semmilyen formában nem mártózott meg a politikában. Itthon boldogulni próbáló, többnyire értelmiségi ifjak, akik számára sem az RMDSZ teljes behódolásra épülő klientúrarendszere, sem az MPP-beli összevisszaság, az ezt leplező, olykor diktatúrába hajló szigor nem nyújtott lehetőséget. Ám itt élnek, és tennének valamit szűkebb-tágabb környezetükért, még meg nem született vagy aprócska gyermekeik jövőjéért. Úgy tűnik, Tőkés László hiteles következetessége valamiféle biztosítékot nyújt számukra, hogy ebben a pártban nem az ismétlődik meg, amitől undorodva fordultak el a másik két magyar politikai alakulat esetében. Rég láthattunk ennyi fiatal, új arcot politikai rendezvényen, hosszú idők óta talán először volt túlsúlyban az ifjabb generáció. Személyesen vagy üdvözlőlevélben jelentkeztek korosabb, jeles személyiségek, akik kiábrándultak már egy vagy két érdekképviseletből, de újra tenni akarásuk kerekedik felül, és egy-egy nagyobb cél érdekében hajlandóak ismét remélni, próbálkozni. A magyar tankönyvkiadásért évek óta harcoló Péntek János professzor vagy a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke, Lászlófy Pál, a csángószövetség elnöke, Solomon Adrian fontos közösségi célok megvalósításához vár támogatást, húsz éve halasztott kérdések rendezését kéri immár sokadszor, s ezúttal talán nem hiába. Rossz nyelvek szerint sokakat a magyarországi fideszes pénzek reménye vonz az alakulandó párthoz. Bizonyára akadnak ilyenek is, ám a többségre hátha mégsem ez jellemző. A megalkuvásra nem hajlandó, de tiszteletre méltó következetességet képviselő idősebbek tudása, tapasztalata elegyedhet a fiatalok hitével, energiájával, tenni akarásával. S ebből akár érték is születhet. Reményt villantottak fel, de sok munkára és tisztességre lesz szükség, hogy ne okozzanak újabb csalódást. Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. március 23.A függetlenség ára (Húszéves a pedagógusszövetség)A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült kiépíteni és máig egybetartani egy erős szakmai szervezetet — mondta lapunknak Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének leköszönő elnöke. A szövetség március 26-án Szovátán tartja tisztújító küldöttgyűlését, a napokban öt erdélyi városban, köztük Sepsiszentgyörgyön mutatkozott be az új elnökjelölt, Burus Siklódi Botond. Az RMPSZ székelyföldi alelnöke tisztségére a szervezet Kiss Imrét, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatóját jelölte, aki szolgálatként értékeli ezt a munkát. Az RMPSZ húsz esztendővel ezelőtt, nyolcvanhat magyar pedagógus jelenlétében tartotta alakuló ülését a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dísztermében. Akkor kettős célt tűztek ki: szakmai védelmet nyújtani pedagógusoknak, diákoknak, szülőknek és képzések, különféle programok révén segíteni a minőségi oktatást. Ezért hozta létre az RMPSZ a Bolyai Nyári Akadémia képzési rendszert, amelyre évente az egész Kárpát-medencéből érkeznek résztvevők. A szövetség erdélyi körútjának háromszéki látogatása alkalmából Lászlóffy Pált a húsz év sikereiről és kudarcairól kérdeztük. A leköszönő elnök többek között elmondta, a megyei és területi szervezetek, valamint a három területi és egy országos központ, illetve információs iroda olyan infrastruktúra, amely az RMPSZ-t erős szervezetté teszi, és hogy máig megmaradt, azt bizonyítja, a magyar pedagógusok szükségét érzik ennek a szakmai közösségnek. "Bár egyesek próbáltak minket más útra téríteni, elmarasztalni, mindvégig megőriztük politikai függetlenségünket, nem vagyunk elkötelezettek semmilyen irányban, talán ez volt az oka, hogy sem az oktatási minisztériummal, sem az RMDSZ oktatási főosztályával nem volt igazán jó a kommunikáció, nem használták ki eléggé, hogy létezik egy erős szakmai szervezet" — válaszolta Lászlóffy Pál arra a kérdésünkre, hogy miért nem érezhető kellő súllyal az RMPSZ jelenléte a jogszabályok, tantervek, tankönyvek tekintetében. A csíkszeredai pedagógus, iskolaigazgató alapításától irányította a szervezetet, amelyet "rendezett anyagi háttérrel és jól elképzelt programokkal" kíván átadni utódjának. Burus Siklódi Botond, a Hargita megyei Apáczai Csere János Pedagógusház igazgatója, az RMPSZ egyetlen elnökjelöltje sepsiszentgyörgyi bemutatkozásán a tennivalókról beszélt. Fontosnak tartja a szövetség gazdasági hátterének fejlesztését meglévő intézményei révén, hogy ne csak pályázati pénzből működtessék programjaikat; a fiatal pedagógusok bevonását a szervezeti munkába; a Bolyai Nyári Akadémia hivatalos elismertetését kreditpontokkal járó képzésként; iskolamegtartó stratégiák kidolgozását a szórványban, illetve az új oktatási törvény adta lehetőségek legnagyobb fokú kihasználását. Karácsonyi Zsigmond MÚRE-elnök. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. március 27.Burus Siklódi Botond az RMPSZ új elnökeMegválasztotta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szombati, szovátai országos küldöttgyűlésén a szervezet új vezetőségét. A küldöttek elfogadták az elnökség javaslatát, és Burus Siklódi Botondot választották négy évre az RMPSZ elnöki tisztségébe. Burus Siklódi Botond új RMPSZ-elnök a minőség, hitelesség és tisztesség szavakat választotta mottójául Különböző tevékenységi beszámolók bemutatása, alapszabályzat-módosítás, a szervezet 2015-ig megtervezett programjának elfogadása és tisztújítás szerepelt az RMPSZ szombati, Szovátán megtartott országos küldöttgyűlésének programján. Lászlófy Pál leköszönő elnök tájékoztatása szerint a küldöttek megválasztották a szervezet élére az elnökség által javasolt Burus Siklódi Botondot, a szövetség eddigi főtitkárát, a csíkszeredai Apáczai Csere János Oktatási Központ vezetőjét. A tisztújítás során továbbá Kiss Imre sepsiszentgyörgyi iskolaigazgatót választották székelyföldi alelnöknek, Virág Erzsébet tanárt közép-erdélyi alelnöknek és Halász Ferenc tanárt partiumi alelnöknek. Az alapszabályzat-módosítás értelmében az új elnökség négy éves mandátumra kapott megbízatást – közölte Lászlófy Pál, akit az RMPSZ küldöttei az örökös tiszteletbeli elnök címmel tüntettek ki. Lászlófy ismertette, az elnöki mandátum átadása elhúzódik az év végére Csíkszeredába tervezett húszéves évfordulós ünnepségekig. A szervezet következő évekre kialakított programja Lászlófy ismertetése szerint három nagy fejezetben a romániai oktatási folyamat demokratizálódásáért, a pedagógusokért és diákokért, valamint a szövetség fejlesztéséért fogalmaz meg célokat, különös hangsúlyt fektetve a tehetséggondozásra. Burus Siklódi Botond új RMPSZ-elnök a minőség, hitelesség és tisztesség szavakat választotta mottójául, úgy kíván dolgozni, hogy az RMPSZ tevékenységét ezen tulajdonságok jellemezzék. R. Kiss Edit. Székelyhon.ro 2011. március 28.Tisztújítás a Pedagógusszövetségnél"Szolgálatról van szó, nem pénzről és hatalomról..." A Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) szombaton Szovátafürdőn tartotta éves közgyűlését. Rendkívüli jellegét az adta, hogy tisztújításra is sor került: az elnöki tisztséget húsz éven át betöltő Lászlófy Pál-István visszavonult, helyette a küldöttgyűlés Burus-Siklódi Botond főtitkárt választotta meg e funkcióra. "Törés nélkül folytatni az elkezdett munkát, megtalálni az egyensúlyt, példaértékűen szolgálni a szakmát" – határozta meg a tisztséggel járó fő feladatokat az új elnök. Az RMPSZ közgyűlésén a szokásos tevékenységi beszámolók (elnöki, pénzügyi, oktatási központok igazgatóinak, az Ábel kiadó) elhangzása után került sor az alapszabályzat módosítására, ugyanakkor elfogadták a következő 5 évre vonatkozó programot is. A szakmai szervezetet 20 éve vezető Lászlófy Pál-István lapunknak elmondta, nagy erkölcsi felelősséggel járó munka hárul az elnökre, és két évtized után, elérve a 72 éves életkort, úgy érezte, ideje átadnia helyét annak, aki ezt a munkát tovább tudja vinni kellő alázattal, becsülettel. Az elmúlt években sikerült megtartani a jó kapcsolatot minden magyarországi párttal, sikerült megtartani az egyensúlyt a szövetségben. "Húsz év alatt minden magyar párttal jó kapcsolatot tartottunk, hiszen a működésünket az anyaország támogatja, enélkül nem tudtuk volna a fejlesztéseinket megvalósítani" – mondta a leköszönt elnök. Aki úgy vélte, az új tanügyi törvény alkalmazásával annyi feladat fog a szövetségre hárulni, akarva-akaratlan, hogy ha ennek megfelel szakmai szinten, nagyon jó lesz. "Eddig soha nem történt meg, hogy a romániai szakminisztérium mint szakmai szövetséget konzultációra hívjon minket, illetve felkérjen, hogy szaktestületekben tevékenykedjünk az alkalmazási normák, módszertanok kidolgozása érdekében. Ami nemcsak azért fontos, hogy nemzetiségi szempontból megvédjük érdekeinket, hanem azért is, hogy az általános tanügyi kérdésekhez is hozzá tudjunk szólni. Ez nagy kihívás. A törvény további sorsával kapcsolatosan nincsenek nagy reményeim, az ellenzék át akarja venni a hatalmat, és fenyegetőzik, hogy ha ez megtörténik, a tanügyi törvénynek vége" – tette hozzá. A tisztújítást megelőzően a közgyűlés módosította az alapszabályzatot, amely tartalmilag nem sokat módosult, de formájában egységesebbé vált. Négyévente kötelezővé tették a tisztújítást, a küldöttek megválasztása demokratikusabb úton történik, a tehetséggondozás az eddiginél nagyobb hangsúlyt kap az ötéves programban. "Céljaink nem változnak, a minőségi oktatás, az érdekvédelem továbbra is megmarad" – mondta Lászlófy Pál-István. A tisztújítást megelőző időszakban pályázati támogatásnak köszönhetően sikerült megszervezni az elnökjelöltnek és az alelnökjelölteknek a bemutatkozását Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön, szakmai előadások keretében. Két hét alatt mintegy ötszáz pedagógus részvételével komoly szakmai fórumot tartottak, hogy a szervezet kiválaszthassa és megválaszthassa azt a személyt, aki az elkövetkezőkben betölti az elnöki illetve a három alelnöki tisztséget. A volt elnök hangsúlyozta, szolgálatról van szó, nem hatalmi pozícióról, ezért nem jár sok pénz, de annál nagyobb felelősség. A küldöttgyűlés jelen levő 70 tagja Burus- Siklódi Botondot választotta meg elnöknek, Halász Ferenc történelemtanárt, Virág Erzsébet magyartanárt, és Kiss Imre matematikatanárt alelnöknek, a visszavonult, bizalmat megköszönő, megható búcsúbeszédet mondó Lászlófy Pál-Istvánt pedig örökös tiszteletbeli elnöknek. A közgyűlést megtisztelte jelenlétével dr. Szantner Viktor, a magyar oktatási államtitkárság kabinetfőnöke, Király András, a román oktatási minisztérium államtitkára, Pék László, a Szlovákiai Magyar Pedagógusszövetség elnöke, dr. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora. Az RMPSZ új vezetője, Burus-Siklódi Botond hangsúlyozta, a megkezdett munkát törés nélkül szeretné továbbvinni, az előző elnökség által magasra emelt mércét tartani, megtalálni az egyensúlyt, példaértékűen szolgálni a szakmát, megfelelni a kihívásoknak, elvárásoknak. Antalfi Imola. Népújság (Marosvásárhely) 2011. március 29.Bemutatkozott Burus Siklódi Botond, a pedagógusszövetség új elnöke„Hagyományokra épülve, a megújulás útját követve, az elődök elkötelezettségével fogja vezetni a szövetséget az új elnökség” – szögezte le tegnapi bemutatkozó sajtótájékoztatóján Burus Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) hétvégén megválasztott elnöke. Mint arról beszámoltunk, ugyan szombaton megtartották a tisztújító küldöttgyűlést, Burus csak december 10. után veszi át az elnöki tisztséget, az ezzel járó feladatokat az RMPSZ huszadik évfordulós ünnepségéig még Lászlófy Pál látja el, akit egyébként a szövetség örökös tiszteletbeli elnökévé választott meg a szervezet küldöttgyűlése. Az eseményen ugyanakkor most először régióelnököket, azaz alelnököket is választottak. A partiumi régió alelnöke Halász Ferenc lett, aki Temes megye főtanfelügyelő-helyettese, a Közép-Erdély régióban Virág Erzsébet fogja ellátni az alelnöki teendőket, a Székelyföld, Bukarest, a Csángóföld régiókban pedig a sepsiszentgyörgyi Kiss Imre. Az RMPSZ leköszönő alelnökei – Szőcs Judit és Matekovits Mihály – az RMPSZ tanácsadó testületében fognak szerepet vállalni, ahol a stratégiai és tudományos életre való odafigyelés lesz a fő célkitűzés. A testület vezetését Lászlófy Pál tiszteletbeli elnök látja el. Módosított alapszabály Az újonnan megválasztott elnök ugyanakkor beszámolt arról, hogy a huszadik küldöttgyűlésen alapszabály-módosításra is sor került. Főként formai változtatásokat eszközöltek ki, így az aktuális verzióban szerepel most már a preambulum, illetve a zárórendelkezések fejezet is. Módosítás történt abban a fejezetben is, amely a szövetség megszűnéséről szóló rendelkezéseket tartalmazza. Amint kiderült, az eddigi rendelkezés szerint ha megszűnt volna az RMPSZ, vagyona az állami iskolák között oszlott volna szét. A hétvégi küldöttgyűlés azonban úgy döntött, ezt az értéket – a szövetség felszámolása esetén – az iskolák mellett működő szórványkollégiumok kapják meg. Szintén szombaton döntöttek arról, hogy ezentúl a főtitkári funkciót az ügyvezető igazgatói szerep váltja fel, amely pozíció betöltéséről az elnökség dönt. Emellett bevezették az intézmények és testületek fogalmát, lehetőséget adva így a jogi intézmények létrejöttére, amelyek természetesen a jövőben is a szövetség keretein belül működnének mint intézmények. „Egy oktatáspolitika kell” „Az új elnökség a megválasztás után fokozatosan szembesül a feladat terhével, a mögötte rejlő hivatással, és maximális felelősséggel, odafigyeléssel, korrektséggel, valamint nyitottsággal szeretnénk folytatni a munkát” – fogalmazott tegnap Burus Siklódi Botond, aki arról is beszélt, hogy az új elnökség szeretné a továbbiakban is fenntartani az egyensúlyt az oktatáspolitikai kérdésekben. „Véleményem szerint romániai magyar oktatáspolitikai ügy egy van, következésképpen romániai magyar oktatáspolitikából is csak egy kell, s ez konszenzus alapján alakulhat ki” – mutatott rá Burus, hozzátéve, az RMPSZ továbbra is a tagság érdekeit szeretné képviselni, sőt szeretnék meggyőzni azokat, akik döntéshelyzetben vannak, arról, ami a szakma hasznára válhat. Az új elnök ugyanakkor kihangsúlyozta, a továbbiakban is számítanak a magyar oktatási minisztérium szakmai és anyagi támogatására. Lászlófy Pál – aki szintén jelen volt a tegnapi sajtótájékoztatón – arra kért mindenkit, hogy támogassa a „nehezen összehozott, de munkára és sok egyébre képes szövetséget”. „Meggyőződtem róla és bízom benne, hogy jó kezekben hagyom az RMPSZ-t” – összegzett a leköszönő elnök. Forró Gyöngyvér. Krónika (Kolozsvár) 2011. április 7.Kollégiumépítésért fogtak összeEgy közösségépítõ szerepet is betöltõ csíkszeredai kollégium megépítéséért fogtak össze és indítottak el egy felhívást önkormányzatok, az egyház és a tanfelügyelõség képviselõi, közéleti szereplõk, neves tudósok és kutatók. A Márton Áron és Segítõ Mária gimnáziumoknak helyet adó épületben ugyanis a jelenleg zajló felújítás után már nem mûködhet tovább a bentlakás. Példaértékû összefogás kezdõdött két évvel ezelõtt Csíkszereda és Hargita megye önkormányzata, valamint az egyház között. Ennek eredményeként újul meg a 100 éve épült római katolikus gimnázium, Csíkszereda legmonumentálisabb mûemlék épülete. A felújítás után azonban az épületben többé már nem kaphat helyet a bentlakás, melynek így megszûnésével a gimnázium elveszíti regionális elitképzõ szerepét. Egy közösségépítõ szerepet is betöltõ kollégium megépítéséért fogtak össze és indítottak el egy felhívást - amely egyben szándéknyilatkozat is - a megyei és a helyi tanács, az egyház és a tanfelügyelõség képviselõi, valamint közéleti szereplõk, neves tudósok, kutatók, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium volt diákjai és bentlakói tegnap a csíkszeredai megyeházán. A dokumentumot aláírta Hargita Megye Tanácsa részérõl Borboly Csaba elnök és Petres Sándor alelnök, Antal Attila, Csíkszereda alpolgármestere, Sárosi Béla helyi tanácsos, Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) örökös tiszteletbeli elnöke, a Márton Áron Gimnázium egykori iskolaigazgatója, Ferencz S. Alpár fõtanfelügyelõ, Korodi Szabolcs építész és Darvas-Kozma József fõesperes. A kollégium megépítésének kezdeményezõi továbbá Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere, Fülöp Tünde egykori bentlakó, jelenleg a göteborgi egyetem professzora, Korodi Attila parlamenti képviselõ, dr. Kristály Sándor, Románia kiemelkedõ matematikusa, egyetemi docens, valamint Rafain Zoltán megyei tanácsos, a csíki közbirtokossági szövetség vezetõje. Mint azt Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke a dokumentum aláírásakor elmondta, várják a további támogatók csatlakozását. A felhívás és szándéknyilatkozat aláírói egyetértettek a kollégium megépítésének fontosságában, és lehetõségeik függvényében mindannyian támogatni szeretnék a terv megvalósulását. Sárosi Béla a tervismertetõ során a száz évvel ezelõtt történtekre emlékeztetett - szerinte az akkori példaértékû összefogást kell megismételni a jelenben is, hogy felépülhessen a kollégium. Borboly Csaba, a Márton Áron Gimnázium egykori végzõseként és bentlakójaként kiemelte, Székelyföldnek szüksége van ma is az elitképzésre, amely olyan intézményekben valósulhat meg, amely a tanórák utáni közösségépítést is biztosítja. Szerinte ide kell gyökereztetni a fiatalokat, ebben fontos szerepet tölthet be a kollégium közösségépítõ jellege. Korodi Szabolcs ismertette a kollégium építésére vonatkozó eddigi terveket. Szerinte a Márton Áron és a Segítõ Mária gimnázium, valamint a Nagy István Mûvészeti Líceum számára elképzelt kollégium egy tágabb kulturális régiótervezés is egyben, amely az eddig történtek feltérképezésén alapul. Elképzelésük szerint a jelenlegi igényeknek egy 200-400 fõs, 4000-6000 négyzetméteres kollégium felelne meg. Ezt 3,5-5 millió euróból lehetne megvalósítani. Az építész szerint a gimnázium udvara lenne a legmegfelelõbb helyszín a kollégium felépítésére, azonban errõl még nem született döntés. Lászlófy Pál István tapasztalataira alapozva elmondta, ez a kollégium sokat adna a térség magyar közösségének. Emlékeztetett, a gimnáziumhoz kötõdõ két nagy magyar püspök, Majláth Gusztáv Károly és Márton Áron is mennyire fontosnak tartotta a kollégium közösségépítõ, nevelõ szerepét. Ferencz S. Alpár az infrastruktúra mellett a tehetséggondozás fontosságát hangsúlyozta, és e téren támogatásáról biztosította az elképzelést. Antal Attila - mint Csíkszereda oktatásért felelõs alpolgármestere - szerint a jelenlegi törvényes keretek mellett nagy kihívás egy ilyen kollégium megépítése és fenntartása mind infrastruktúra, mind tartalommal való feltöltés szempontjából. Folytatjuk az eddig elkezdett folyamatot, partnerek vagyunk a megvalósításban - mondta az elöljáró. Darvas-Kozma József az egyház támogatásáról biztosította a terv kivitelezését. Kiemelte, a kollégium erõsíti az intézményt, neveléssel egészíti ki az oktatást. A fõesperes ugyanakkor elmondta, amennyiben a gyakorlatban is visszakapja az egyház azt az épületét, amelyet jelenleg az erdészeti hivatal foglal el, ezt felajánlanák egy kollégium mûködtetésére. Korodi Attila, Kristály Sándor és Fülöp Tünde levélben fejezte ki támogatását a kollégium felépítése kapcsán. Petres Sándor szerint - aki számára a családi hagyomány továbbvitele szempontjából is fontos lenne a kollégium megépítése - hosszú úton indultak el, a jelenlegi esemény, a szándékuk kinyilvánítása az elsõ lépés a megvalósítás felé. A konkrét tervezési folyamattal Korodi Szabolcs foglalkozik, a megye, a város és a parlamenti képviselet pedig a lehetséges pénzügyi forrásokat igyekszik megszerezni. Hargita Népe (Csíkszereda) 2011. május 3.Oktatási-nevelési támogatások: Iskola Alapítvány helyett RMPSZMiközben a budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság szerint ezen a héten közzéteszik a Szülõföldön magyarul oktatási-nevelési pályázatok kiírását, jelen pillanatban még egyetlen érintett szervezet sem tudja hivatalosan, hogy Erdélyben ki folyósítja majd a diákoknak a magyar állam nyújtotta támogatást. Veress László, Kövér László, az Országgyûlés elnökének kabinetfõnöke a Szatmári Magyar Hírlapnak nyilatkozva megerõsítette a Krónika által korábban közölt értesülést, miszerint a program lebonyolítása átkerül az RMDSZ mûködtette Iskola Alapítványtól a Romániai Magyar Pedagógusszövetséghez (RMPSZ). Veress László a házelnök pénteken Szatmárnémetiben tett látogatása során nyilatkozott a támogatás folyósítása terén körvonalazódó szervezeti váltásról. A Krónika egyébként már néhány héttel ezelõtt megírta, hogy a magyar kormány berkeiben megszületett az elvi döntés arról, hogy az oktatási-nevelési támogatás kezelése nyolc év után visszakerül a pedagógusszervezethez. Romániában ugyanis az elsõ Orbán-kormány idején az RMPSZ utalta a finanszírozást, a Magyar Szocialista Párt hatalomra kerülése nyomán viszont a Medgyessy-kabinet 2003-tól az RMDSZ Iskola Alapítványát bízta meg a program lebonyolításával; errõl az év szeptemberében kétoldalú megállapodás is köttetett az akkor Adrian Nãstase vezette román kormánnyal. Nagy Zoltán, az Iskola Alapítvány igazgatója hétfõn lapunknak elmondta, õket még nem tájékoztatta a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a tervezett váltásról, noha többször fordultak levélben Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai helyettes államtitkárhoz az ügyben. Amíg nem erõsítik meg hivatalosan az információt, nem kívánom kommentálni a fejleményeket. Mivel azonban az Iskola Alapítvány nevesítve van a kormányközi egyezményben, annak felrúgása csak a két érintett, vagyis a két kormány beleegyezésével történhet - jelentette ki a Krónikának Nagy, hozzátéve: a napokban megbeszélést folytatnak a témában Répás Zsuzsannával. (Az alapítvány a tavalyi tanévben 121 712 iskolás és 5212 egyetemista pályázatát bírálta el pozitívan.) Lászlófy Pál, az RMPSZ örökös tiszteletbeli elnöke lapunknak elmondta: Budapesten folytattak már egyeztetést az ügyben, hivatalos megkeresés azonban még nem érkezett a pedagógusszövetséghez a magyar kormánytól az oktatási-nevelési támogatás folyósításának átvételérõl, az ügy hivatalossá tételéig, az ilyenkor szükséges keretszerzõdés megkötéséig pedig nem kíván nyilatkozni. A támogatások kiírása ügyében különben azután gyorsultak fel az események, hogy április 18-án a budapesti Fõvárosi Bíróságon megtörtént a határon túli magyarság forrásai fölött a jövõben rendelkezõ Bethlen Gábor Alapkezelõ bejegyzése, ezzel elhárult minden akadály a különbözõ pályázatok kiírása elõl; az alap az idei büdzsé alapján mintegy 12 milliárd forinttal gazdálkodik. (A Szülõföldön magyarul program keretében az a határon túli szülõ jogosult a 20 ezer forintos támogatásra, aki magyar nyelvû képzésben vagy oktatásban részesíti gyermekét; idén a támogatottak köre kibõvül az óvodásokra is.) A nemzetpolitikai államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelõ szerkesztõségünkhöz eljuttatott közleménye szerint ezen a héten megjelennek az oktatási-nevelési pályázatok, amelyek szakmai elõkészítése befejezés elõtt áll, a nyári programok pályázatait pedig elõreláthatólag május közepén írják ki. Emlékeztettek arra, hogy az eddigi gyakorlat szerint a jogosult határon túli magyar általános és középiskolai diákok, valamint egyetemi hallgatók a következõ tanév szeptemberétõl jutottak hozzá a támogatáshoz, a lebonyolításban részt vevõ szakmai szervezetek segítségével ezt a határidõt az idén is tartani fogják. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2011. május 6.Zavarja az RMDSZ-t, hogy az RMPSZ kezeli az oktatási támogatásokatA Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) - elfogadva a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. felkérését - vállalja a 2010-2011-es tanévben a Szülõföldön magyarul pályázati folyamat lebonyolítását - jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatóján Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ újonnan megválasztott elnöke, illetve Lászlófy Pál, a szövetség örökös tiszteletbeli elnöke. Mint hangsúlyozták, csupán a lebonyolításban vállalnak szerepet, eljuttatják a pályázati csomagokat a megfelelõ helyekre, begyûjtik és ellenõrzik azokat, majd javaslatot tesznek a Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt.-nél, a pályázatok elbírálását és a támogatások kiosztását pedig már ez utóbbi végzi. Lászlófy Pál azért tartotta fontosnak többször is megemlíteni, hogy a kifizetésekkel nem õk foglalkoznak, mivel õk csak mûködési támogatásban részesülnek, és maga a pályázati folyamat sikeres lebonyolítása inkább erkölcsi sikert fog számukra jelenteni. Ez a feladat erkölcsi felelõsség, és csak erkölcsi sikerünk lehet - fogalmazta meg Lászlófy, aki szerint ez a feladat a szervezet megerõsödésében is nagy szerepet játszhat. A pályázat lebonyolításában egyébként már van tapasztalata a pedagógusszövetségnek, hiszen 2003 elõtt két évig tevékenykedett ezen a területen, mielõtt megszûnt a megbízatásuk, mivel a 2002-ben hatalomra került MSZP-kormány az RMDSZ által létrehozott Iskola Alapítványra bízta a feladatot. RMDSZ-es ágálás Az RMDSZ így érthetõ módon ellenzi a magyar kormány döntését, amelyet szerdán Répás Zsuzsanna államtitkár-helyettes személyesen közölt Nagy Zoltánnal, az Iskola Alapítvány igazgatójával. Kelemen Hunor csütörtökön a Krónikának politikai lépésként értékelte, hogy immár nem a szövetség szervezete kezeli az oktatási-nevelési támogatást, további kérdésünkre azonban azt már nem nevezte politikai gesztusnak, hogy 2003-ban a Nãstase- és a Medgyessy-kormány éppen a pedagógusszövetségtõl irányította át a program lebonyolítását az Iskolához. Az RMDSZ elnöke szerint amikor két miniszterelnök aláír egy megállapodást, azt lehet politikai egyezségnek nevezni, emlékeztetett azonban, hogy 2002-ben egy hasonló, Adrian Nãstase és Orbán Viktor szentesítette kormányközi megállapodás alapján lehetett igényelni a magyarigazolványt. Szakmailag nehezen lehet indokolni a megállapodás felrúgását, hiszen az Iskola Alapítvány kifogástalanul bonyolította le a programot. Egy kormányközi megegyezés egyoldalú felbontása nemzetközi jogszabályokba ütközne, másrészt ehhez hozzá kell járulnia a román kormánynak is, amelynek, ne feledjük, tagja az RMDSZ is - jelentette ki Kelemen, hozzátéve: ha a magyar kormány a Nãstase-Medgyessy-paktumot kikerülve bízná az RMPSZ-re az ösztöndíjak folyósítását, akkor megtörténhet, hogy a támogatások adókötelesek lesznek Romániában, ugyanakkor a program a személyi adatgyûjtést szabályozó szigorú feltételeknek sem felelne meg. Az óvodásoknak is jár támogatás Az idei támogatások kapcsán Burus-Siklódi Botond elmondta, bár késett a pályázat kiírása, mindenkinek lesz lehetõsége bekapcsolódni, senki nem fog sérülni jogaiban. Az idei évtõl ugyanakkor szeretnék komolyabban venni az ellenõrzést, hiszen elõfordulhat, hogy valakik hamis adatokkal pályáznak, így szúrópróbaszerû ellenõrzéseket iktatnak be ezek kiiktatására. �?jdonság továbbá, hogy idéntõl a nevelési, oktatási támogatásra (20 000 Ft), valamint a tankönyv- és taneszköz-támogatásra (2400 Ft) nemcsak az iskolások, hanem óvodások is pályázhatnak, de szintén benyújthatnak ûrlapot hallgatói támogatásra (2800 Ft) azok az egyetemisták, akik Románia valamely felsõoktatási intézményében magyarul tanulnak. Egyéni elbírálásban részesülnek azok a diákok, akik még középiskolások, de már betöltötték a 18 évet, valamint a fakultatív magyar nyelvû oktatásban részesülõk. Lényegi változás a pályázók szempontjából nem történt, csupán a postacím, ahová pályázataikat továbbítaniuk kell - mutatott rá az RMPSZ elnöke. Idéntõl ugyanis a szervezet Teleki Oktatási Központjába várják az ûrlapokat, Szovátára. Idén 30-40 ezer óvodás, 120-125 ezer iskolás és mintegy 6-7 ezer egyetemi hallgatói pályázat benyújtására számítanak. A pályázati ûrlapokat a remények szerint május 15-éig valamennyi tanintézetbe eljuttatják, de már most is elérhetõ az RMPSZ honlapján, valamint a www.szulofoldonmagyarul.ro oldalon. A pályázatok leadási határideje június 30., a támogatások kiosztására szeptemberben kerülhet sor. A pályázatot postai úton, ajánlott levél formájában, egy eredeti példányban, zárt borítékban kell benyújtani a következõ címre: Teleki Oktatási Központ, 545500 Szováta, Rózsák útja 147., postafiók 1. További tájékoztatás az RMPSZ irodájában a 0266-371377-es, a Teleki Oktatási Központban a 0265-570725-ös telefonszámon, vagy a külön ebbõl a célból mûködtetett, a Romtelecom hálózatában ingyenesen hívható 080080039-es számon kérhetõ. (Bankszámlára küldik a pénzösszegeket. 5-6 milliárd forintos támogatással számol idén a magyar kormány - közölte Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a program meghirdetését követõen. A forrásokat koordináló Bethlen Gábor Alapkezelõ Zrt. vezetõje elmondta, szeretnék a jelenlegi rendszert modernizálni. Eddig a támogatásokat jelentõs arányban, például Erdélyben 80 százalékban, készpénzben fizették ki, s a járulékos és postaköltség, illetve az egyéb lebonyolítói költségek elérték a 10-30 százalékot. Ezt ötmilliárdos támogatásnál, átlag húsz százalékkal számolva több mint 500 millió forintot tett ki. Azt szeretnék, ha az érintettek közvetlenül, bankszámlára kapnák meg a támogatásokat, ezért tárgyalásokat folytatnak, hogy minél kedvezõbb feltételek mellett, akár ingyenesen bankszámlát nyithassanak a támogatási összeg fogadására, ami mellé ingyenesen bankkártya is járna, s az utalás is térítésmentes lenne. A magyar államháztartásnak nem érdeke, hogy külföldi postai szolgáltatásokat finanszírozzon - jegyezte meg Ulicsák, hozzátéve: az új rendszer akár már õsztõl, az új iskolaévre, a támogatások utalására életbe léphetne.) Forró Gyöngyvér, Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2011. július 16.Akkreditált képzés tanároknakTizenkilencedik alkalommal vehetnek részt a pedagógusok az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által szervezett Bolyai Nyári Akadémián (BNYA), a Kárpát-medencei magyar pedagógusok szakmai-módszertani fórumán. A képzést beharangozó csütörtöki sajtótájékoztatón kiderült, idén 22 tanfolyamra lehetett bejelentkezni, amely hat helyszínen zajlik: Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Segesváron, Kolozsváron, a Kolozs megyei Válaszúton és Szovátán, a Teleki Oktatási Központban. Burus Siklódi Botond, az RMPSZ elnöke elmondta, már tavaly decemberben a tisztújító gyűlésükön eldöntötték, hogy 22 tematikus tanfolyamot szerveznek a 2011-es Bolyai Nyári Akadémián. A rendezvény idei fő koncepciója a kooperatív, tanár-diák kapcsolatot erősítő módszereken alapszik. Idén igyekeztek minél több gyakorlati képzést ajánlani, hiszen az eddigi évek tapasztalatai azt mutatják, nagyobb igény van ezekre, mint az elméleti jellegű tanfolyamokra. „A Válaszúton zajló képzésre, ami a népzene, néptánc, kézművesség téma köré csoportosul, a meghirdetett 50 helyre végül 69 jelentkezőt fogadtunk el” – mutatott rá Burus. Kolozsváron zajlik majd a református vallástanárok továbbképzése, az általános és középiskolai matematikatanárok számára meghirdetett Matematika tanítása című tanfolyam, valamint a magyartanárok számára meghirdetett Magyar nyelv és irodalom tanítása elnevezésű képzés. Segesváron földrajz szakos pedagógusoknak zajlik majd a képzés a BNYA keretében, Székelyudvarhelyen pedig hangszerhasználat, ének-zene, kórusvezetés témakörben tanulhatnak tovább a tanárok. Csíkszeredában kerül sor a római katolikus vallástanárok továbbképzőjére, de emellett a testnevelés, kémia, a román nyelv és irodalom tematikájú előadások is itt hangzanak el, sőt, a pedagógusok bejelentkezhettek a Multimédia az oktatásban című képzésre is. Szintén Csíkszeredában, az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában lesz tanfolyam Interaktív tábla és multimédia az oktatásban, Élménypedagógia, Osztályfőnöki munka, Művészetterápia, Kooperatív módszerek az elemi tagozaton, valamint Meditáció, a pártatlan közvetítő készségei az óvodai és iskolai munkában címekkel. Szovátán szintén lesznek a kooperatív módszereket taglaló tanfolyamok, de szintén a Teleki Oktatási Központban vehetnek részt az érdeklődők a biológia, illetve a különböző mérnöki továbbképzőkön. A szervezet elnöke örömmel jelentette ki, hogy az akkreditációs bizottság június 12-i döntése értelmében elismerték a tavalyi tanfolyamokat, így az idén bejelentkezett pedagógusok is hasonló, akkreditált diplomára számíthatnak. A tanfolyamokon összesen 612 érdeklődő vesz részt, 565 hazai, 21 vajdasági, 25 felvidéki pedagógus és egy magyarországi. A kárpátaljaiakkal kapcsolatosan Burus Siklódi Botond elmondta, sajnos még mindig nehézséget okoz számukra a vízumigénylés, így onnan nem jelentkeztek a BNYA-ra. A 22 tanfolyamra egyébként 110 előadót jegyeztek be. A szervezők úgy vélik, a nehéz gazdasági helyzet ellenére idén is sikerült megfelelő színvonalat biztosítani a rendezvénynek. A július 18-i, hétfői megnyitón fél 11-től pódiumbeszélgetésre kerül sor Csíkszeredában a nemzet fizikai, lelki és szellemi erőforrásairól, amelyet a Százak Tanácsának ügyvivő elnöke, dr. Szijártó István irodalomtörténész moderál. Ezt megelőzően 9 órától a pedagógusok házában állandó kiállítást nyitnak meg Erőss János Imre néhai tanár, restaurátor, csontfaragói munkájából. Július 20-án, szerdán 9 órától dr. Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár tart előadást a magyar oktatás jövőjéről, a pedagógusi hivatásról a Sapientia EMTE nagyaulájában. Lászlófy differenciált érettségit kér Szomorúan szemléli, mennyire tönkrement a romániai közoktatás Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének tiszteletbeli elnöke. „Az egész pedagógusszövetségnek, a pedagógusoknak fáj az, ami történik a közoktatásban. Büszkék arra, hogy rabló gazemberek vizsgáznak, akiknek kamera kell, mert nem bízunk meg bennük. Miért nem gondoskodtak inkább arról, hogy differenciált érettségi legyen?” – fogalmazott Lászlófy. Az RMPSZ tiszteletbeli elnöke kijelentette, „készakarva sem lehetett volna ilyesmit produkálni, nemhogy reformokra hivatkozva”. A pedagógusoknak szervezett versenyvizsgákkal kapcsolatban pedig azt mondta, a legfontosabb az lenne, hogy felmérjék, egy-egy pedagógusjelölt alkalmas-e arra a pályára, amire készül. „Különböző képességű emberekből áll a társadalom, a meglévő anyagot kellene formálni” – jelentette ki. Krónika (Kolozsvár) 2011. november 21.Összetartozunk” pedagógus tanácskozás – „Aki szórványt épít – tömbmagyarságot ment”Hargita megyei és Temes megyei iskolák képviselői vettek részt szombaton azon a pedagógus tanácskozáson, amelyet az Összetartozunk program keretében szerveztek meg a temesvári Bartók Béla Líceumban, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ) égisze alatt. A konferencián részt vettek az Összetartozunk programot támogató intézmények képviselői: Marossy Zoltán, Temes megye alprefektusa, Sófalvi László, a Hargita megyei tanács alelnöke, Király András oktatásügyi államtitkár és Lászlóffy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke. A Temes megyei magyar közösség Marosssy Zoltán alprefektus kezdeményezésére kapcsolódott be a Hargita megyei önkormányzat Összetartozunk szórványgondozó programjába. „A bánsági szórványban élő magyar gyerekeknek nagy szükségük van a székelyföldi tapasztalatokra – mondta a tanácskozáson Marossy Zoltán – ha látják, hogy lehet magyarul is élni Romániában, megerősödik a magyarságtudatuk”. „A Székelyföld az erdélyi szórványmagyarság anyaországa! Mi azt valljuk: aki szórványt épít, az tömböt ment és aki tömböt épít, szórványt ment” – mondta Sófalvi László, Hargita megyei alelnök, hangsúlyozva, hogy az összefogás, az egymásra figyelés egyaránt fontos a tömbmagyarság és a szórványban elő magyarság megmaradása szempontjából. Erről szól a 2009 óta működő Összetartozunk szórványgondozó program, amelyet Hargita megye kezdeményezett és amelybe már Kovászna megye is bekapcsolódott. A Hargita megyei önkormányzat ezen belül támogatja a testvériskolai kapcsolatok kiépítését is szórványban működő iskolákkal, Temes megyei vonatkozásban ez 11 iskolák közötti együttműködést jelent. A szakmai tanácskozás keretében a Hargita megyei pedagógusok meghallgatták Kiss Ferenc tanfelügyelő és dr. Erdei Ildikó előadásait a Temes megyei magyar iskolahálózat helyzetéről, a statisztikai adatok és a számok mögött rejtőző társadalmi realitások tükrében. Ha tudomásul vesszük, hogy a magyar óvodába iratott gyerekek több mint 40%-a, a magyar elemisták 30%-a otthon nem magyarul beszél a szüleivel, már nem is olyan meglepő, hogy a Temes megyei magyar iskolák tanulói közül sokan a szünetben románul kommunikálnak egymással. A szórványban nagy kihívás a pedagógusok, elsősorban az óvónők és tanítók számára, hogyan tanítsák meg magyarul a tanítványaikat! A székelyföldi pedagógusok megismerték azokat a programokat is (nyelvi felzárkóztatás, anyanyelvi táborok, játszóházak, tehetséggondozás, iskolabuszok működtetése stb.), amelyek hatékonyan kiegészítik a szórványban működő magyar iskolák tevékenységét. Ennek ellenére, 1990-től 2010-ig kevesebb mint a felére csökkent a magyar nyelvű iskolába járó Temes megyei gyerekek száma. A szakmai tanácskozás végén Király András oktatásügyi államtitkár számolt be a 2012–2013-as iskolaévben életbe lépő változásokról, a decentralizálási és iskola-összevonási folyamat várható következményeiről. Az államtitkár félig tréfásan, félig komolyan megjegyezte, hogy a Temes megyei magyarok a szomszédos Arad megyétől is kérhettek volna támogatást a szórványra jellemző gondok megoldására, hiszen az aradi magyarság tömbnek számít a bánsági szórványhoz képest. Király András hangsúlyozta: a magyar oktatás legnagyobb gondja mindenütt a gyerekhiány marad, amelyet nem lehet programokkal orvosolni. Lászlóffy Pál RMPSZ tiszteletbeli elnök rövid zárszavában leszögezte: gyökeres változás addig nem lesz az oktatásban, amedddig vissza nem adják a pedagógusi szakma becsületét, a pedagógusok méltóságát, ehhez pedig több pénz kell. A tanácskozás után a Hargita megyei vendégek meglátogatták a nemrég felújított Bartók Béla Elméleti Líceumot, majd délután a székelyföldi iskolák képviselői felkeresték Temes megyei testvérintézményeiket. Kiépül a Hargita–Temes testvériskolai hálózat „A szórványmegyék és tömbmegyék között fut az Összetartozunk program – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Halász Ferenc, Temes megyei helyettes főtanfelügyelő – ennek az együttműködésnek nagyon fontos szelete az oktatás. A Székelyudvarhelyszéki RMPSZ elnöke, Szász Zoltán és jómagam vállaltuk, hogy a Temes és Hargita megyei oktatási intézmények között testvériskolai kapcsolat hálózatot építünk ki. Az első lépés májusban történt meg, amikor mi Temes megyeiek jártunk Székelyudvarhelyen. Ebből az alkalomból minden itteni iskola megtalálta a maga partnerét Székelyudvarhelyen, illetve a környékén. Most vissszahívtuk széles körben a Hargita megyei oktatási intézmények képviselőit, azzal a céllal hogy ezután ezek a kapcsolatok már közvetlenül az iskolák között bonyolódjanak. Akkor lesz tartalmuk ezeknek a kapcsolatoknak, ha a testvérintézmények megtalálják egymással a hangot és közös programokat szerveznek. Jó előjelek vannak: a végvári és a máréfalvi iskola között kialakult ez a kapcsolat, a lugosi magyar iskola és Hargita megyei testvériskolája között már létezik egy különálló szerződés. Remélem, hogy ma, az oktatási intézmények találkozói során további előrelépések történnek és ezentúl nem ilyen széles körben találkozunk, hanem az intézmények egymás között bonyolítják ezeket a kapcsolatokat. Erre a rendezvényünkre meghívtuk a partnerintézmények képviselőit is akiknek a támogatását reméljük: az RMPSZ-en túl a Hargita Megyei Tanácsot, Székelyudvarhely Polgármesteri Hivatalát, az oktatásügyi minisztérium képviselőjét. Király András államtitkár jelenléte garancia arra, hogy a minisztérium is figyelemmel kíséri ezeknek a programoknak az alakulását, számítunk az anyagi és erkölcsi támogatásukra.” Ivácson Sándor, az Udvarhelyszéki RMPSZ képviselője, a Székelykeresztúri Orbán Balázs Líceum magyartanára lapunknak elmondta: az Összetartozunk program keretében, a Hargita megyei önkormányzat támogatásával, Temes megyei gyerekekkel végiglátogatnák a Székelyföld jelentős kulturális emlékhelyeit és természeti kincseit úgy, hogy Hargita megyei gyerekeket is vinnének magukkal. A bánsági magyar gyerekek ízelítőt kapnának a székely nyelv és kultúra szépségeiből, élveznék a székely vendégszeretetet és a szinte tiszta magyar létállapotot. Ez lehet az a magyar közösségi élmény, amelyre a szórványban élő magyar gyerekeknek oly nagy szükségük van identitástudatuk megerősítéséhez Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2011. november 25.Köztársasági érdemrend Lászlófy PálnakLászlófy Pál csíkszeredai matematika-fizika tanár, Dózsa Imre Kossuth-díjas balettművész és Naszlady Attila belgyógyász-kardiológus vehette át csütörtökön a köztársaság elnökének érdemérme kitüntetést Schmitt Pál államfőtől a Sándor-palotában. Lászlófy Pál öt évtizedes kiemelkedő oktató-nevelő munkájáért, illetve a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége tiszteletbeli elnökeként a magyar nyelvű oktatás érdekében végzett tevékenységéért részesült az elismerésben. Krónika (Kolozsvár) 2011. december 10.Húszéves a Romániai Magyar Pedagógusok SzövetségeÜnnepi közgyűlést rendeztek a csíkszeredai Apáczai Csere János Pedagógusok Házában a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége megalakulásának 20. évfordulója alkalmából, a rendezvényen részt vett Hoffmann Rózsa, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium oktatásért felelős államtitkára is. Az oktatási államtitkárság MTI-hez szombaton eljuttatott tájékoztatása szerint a kereszténydemokrata szakpolitikus, aki nemcsak pedagógus, hanem a Magyar Állandó Értekezlet oktatási és kulturális szakbizottságának elnöke is, elismeréssel méltatta a szövetség húszesztendei tevékenységét, azt „a tiszteletre méltó elszántságot", amellyel óvták a magyar anyanyelvű oktatást, megszervezték a pedagógusok továbbképzését a Kárpát-medencében, biztosították érdekvédelmüket. Hoffmann Rózsa méltatta mindazt a fáradhatatlan munkát, amelyet a tehetséggondozástól kezdve a tankönyvek előkészítésén át végeztek azért, hogy „sok ezer gyermek lelkébe elültessék az összetartozás érzését, s megerősítsék azt a meglévő láthatatlan köteléket az anyaország és az elszakított nemzetrészek között, amelyet a közös szó, a közös anyanyelv jelent". Az államtitkár – a tájékoztatás szerint – szólt azokról a változásokról is, amelyek előtt a magyar köznevelési és oktatási rendszer áll. Emlékeztetett arra, hogy a kormány röviddel megalakulása után a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásával egyértelművé tette, hogy nemzetstratégiai célja a magyarság erősítése. Az államtitkárság közleményében kitért arra is, hogy a szövetség tagjainak száma mára megközelíti a nyolcezret, „ők valamennyien meggyőzően képviselik a romániai magyar közoktatásban tanuló 167 ezer diák és majd 15 ezer pedagógus érdekeit". A szövetség Országos Információs Irodája, továbbá négy területi központja: a kolozsvári Gál Kelemen Oktatási Központ, a szovátai Teleki Oktatási Központ, a nagyváradi Partiumi Oktatási Központ és a csíkszeredai Székelyföldi Területi Oktatási Központ átfogja a határon túli magyar közoktatás egészét, segítséget nyújt a magyar nyelvű oktatás stratégiájának kidolgozásához, gondoskodik a magyar nyelvű oktatásban dolgozók szakmai továbbképzéséről, az oktató-nevelő munka színvonalának emeléséről, a magyar tannyelvű oktatás minőségi fejlesztéséről – írták. A közlés kitér arra is, hogy Lászlófy Pál István, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége elnöke felkérte Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkárt, hogy 26 erdélyi honfitársával közösen a jelenlétében tehessék le állampolgári esküjüket a csíkszeredai magyar konzulátuson. MTI Erdély.ma 2011. december 28.Leköszönt Lászlóffy Pál, az RMPSZ elnöke, de nem vonult visszaLászlóffy Pál a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke húsz év után leköszönt megbízatásáról, de nem vonult vissza. Sok a tennivaló – mondja. Nem csak a pedagógusok érdekvédelmében vállal továbbra is szerepet, de újraválasztották a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kuratóriumába is. Lászlóffy Pál két évtizeden keresztül volt a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. Nem vonult vissza teljesen, hiszen továbbra is betölti a tiszteletbeli elnöki tisztséget. Az elmúlt hetekben hónapokban több kitüntetést is kapott a magyar köztársaság elnökének érdemérmét, amit nemrégiben vett át. A szövetség húsz éves jubileumi ünnepségén pedig állampolgársági esküt is tett. Kossuth Rádió Erdély.ma 2012. január 16.K Ö Z L E M É N YAz erdélyi magyar felsőoktatás állami finanszírozása, Székelyföld területi autonómiája és általában véve a romániai magyar őshonos kisebbség szabadságának és egyenjogúságának biztosítása érdekében szólalt fel George Elmer Pataki, New York állam volt kormányzója 2012. január 15-én, Nagyváradon. Lánya, Allison Pataki kíséretében Romániába látogató republikánus politikust Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke fogadta. Az amerikai vendégek első útja a Nagyvárad-Olaszi Református Templomba vezetett, ahol a keresztények egységéért meghirdetett ökumenikus imahét keretében Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, a gyülekezet lelkipásztora hirdetett igét. Prédikációjában a hatalomra és dicsőségre törekvő embert állította szembe Krisztus példájával, aki nem azért jött el közénk, hogy uralkodjon, hanem azért, hogy szolgáljon bennünket. „Az emberek inkább trónra változtatnák a keresztet, dicsőségre a szolgálatot. De Jézus hatalma nem a diadalívek, nem a trónok és nem a háborúk által megszerzett győzelmek világa. Aki ezért jön Jézushoz, annak csalódnia kell. Ő nem meghódoltatni, nem térdre kényszeríteni, hanem felemelni akar bennünket.” – mondotta az igehirdető. A 1989-es rendszerváltás szellemiségét felidézve a volt temesvári lelkipásztor hozzáfűzte, hogy mindazok, akik a Ceaușescu-diktatúra bukásának napjaiban nemzeti vagy felekezeti hovatartozástól függetlenül összefogtak, Istennek engedelmeskedtek és nem a diktatúrának; az isteni szeretet jézusi útját követték és nem a népek közötti gyűlöletét. George Pataki istentisztelet utáni felszólalásában magyarul köszöntötte a gyülekezet tagjait, majd angol nyelvre átváltva elmondta: megtiszteltetés számára, hogy Tőkés László vendége lehet, akit Amerikában is nagyra becsülnek a romániai rendszerváltásban játszott szerepéért, illetve az emberi és kisebbségi jogok védelmében vívott fáradhatatlan küzdelméért. A magyar származását büszkén vállaló amerikai politikus visszaemlékezett arra, hogy 1973-ban, amikor feleségül vette Allison lányának anyját, hazautazott Magyarországra, hogy megtekintse az egykori szülői otthont. Az egyhetesre tervezett látogatásból végül csak egy nap lett, mert látván a magyar nép elnyomását, megfogadta, hogy csak akkor tér vissza ősei szülőföldjére, ha az ismét szabad föld lesz. „Hála Tőkés Lászlónak és a hozzá hasonló bátor embereknek, az a hatalom megdőlt és most újra szabadságban élhetünk” – fogalmazott az egykori kormányzó. Hozzáfűzte, hogy a magyar nép igazi szabadsága csak akkor teljesedik ki, ha a kisebbségi sorsba került nemzettársak számára is biztosítják az őket megillető jogokat, mint például az anyanyelv használatához vagy az oktatáshoz való jogot. Azzal az ígérettel zárta beszédét, hogy időről időre el fog jönni Nagyváradra, illetve Erdélybe egészen addig, ameddig az igazi szabadság el nem jön számunkra is. George Pataki ezt követően a magyar és román történelmi egyházak helyi vezetőivel találkozott a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ gyülekezeti termében. Igei köszöntőt mondott Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, majd Radu Țîrle, a Bihar Megyei Tanács elnöke a megyei önkormányzat nevében is köszöntötte az illusztris vendéget. Délben a volt kormányzó az erdélyi magyar akadémiai szféra képviselőivel tanácskozott az önálló magyar felsőoktatás lehetőségeiről. A zárt ülésen részt vett többek között Dávid László, a Sapientia-EMTE rektora, János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora, Ábrám Zoltán, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem oktatója, Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének nemrég leköszönt elnöke, Kötő József RMDSZ-es képviselő, oktatáspolitikus, valamint Kincses Előd ügyvéd is, aki a MOGYE magyar karának jogi képviseletét látja el. A romániai magyar felsőoktatás helyzete volt a fő témája annak a sajtótájékoztatónak is, amit Tőkés László és George Pataki közösen tartott az egyházi központ múzeumtermében. Az Európai Parlament alelnöke bevezetésképpen felidézte a volt kormányzó 2006-os látogatását, amelynek alkalmával két fontos váradi oktatási intézményt keresett fel: a Partiumi Keresztény Egyetemet és a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumot. Többek között a republikánus politikus akkori vizitjének köszönhető az, hogy a református iskola sportpályájának elhúzódó ügye rendeződött, emlékezett vissza Tőkés László. A magyarok jogai melletti kiállás egy másik példája a felvidéki Selye János Egyetemen tartott előadás, melynek keretében George Pataki a demokráciaellenes szlovák nyelvtörvény ellen is felemelte szavát. Az erdélyi EP-képviselő köszönetet mondott a volt kormányzónak az eddigi segítségért, ugyanakkor támogatását kérte a magyar nyelvű felsőoktatás és az autonómia ügyében is. Viszonzásképpen felajánlotta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács segítségét az Amerikai Egyesült Államokban élő magyar származású személyek összekapcsolását szolgáló, Reconnect Hungary elnevezésű programban. Tőkés László kifejtette, hogy a délben megtartott tanácskozás keretében az akadémiai szféra jeles képviselőivel egy problématérképet vázoltak fel az erdélyi magyar felsőoktatás helyzetére vonatkozóan. Ennek két kiemelkedő pontja a Marosvásárhelyi Orvosi Gyógyszerészeti Egyetem és a Sapientia Egyetem ügye. Előbbi esetében a hatályos törvények tiszteletben tartását, míg utóbbiéban az akkreditáció halogatásának beszüntetését követelik a kormánytól. George Pataki a sajtótájékoztatón elmondta, hogy két okból jött el Nagyváradra: egyrészt azért, hogy köszönetet mondjon Tőkés Lászlónak, a totalitarizmus elleni küzdelem szimbólumának az igazságtalanság ellen vívott bátor küzdelméért, másrészt pedig azért, hogy felmérje az emberi és kisebbségi jogok betartását Romániában, és tágabb értelemben, a kelet-európai régióban. „Nagyon jó látni, hogy eddigi munkánk nem volt hiábavaló és sikerült visszaszerezni a Lorántffy Gimnázium sportpályáját. Bőven van még mit tenni az anyanyelvhasználati jogok és más kisebbségi jogok érvényesítésének területén” – mondotta New York állam volt kormányzója. Úgy véli, hogy a román államnak támogatnia kellene a kisebbségi felsőoktatást, hiszen a magyar anyanyelvű diákoknak nincs elég lehetőségük megszerezni a felsőfokú képesítéseket, hangzott el a sajtótájékoztatón. Tőkés László mindehhez hozzáfűzte: „adófizető polgárai vagyunk Romániának, jogunk van ahhoz, hogy költségvetési forrásokból támogassák egyetemeinket” Román újságírók Székelyföld területi autonómiájára vonatkozó kérdése kapcsán George Pataki kifejtette: „Székelyföld egyedi. Egyedi kultúrával, értékekkel, sajátos nyelvezettel, történelemmel rendelkező régió, ezért remélem, hogy a román kormány ezt észre és figyelembe veszi. Aki ismeri New York állam térképét az pontosan tudja, hogy azon belül számos autonóm régió működik, saját kultúrákkal, etnikumokkal és mindez az állam törvényeivel harmóniában áll” – fogalmazott George Pataki. Tőkés László végezetül elmondta, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, amiképpen az Erdélyi Magyar Néppárt is egy európai normáknak megfelelő önrendelkezési rendszerben gondolkodik, melynek nemcsak Székelyföld, hanem a Partium is része lenne. A látogatás zárásaképpen Tőkés László otthonában fogadta amerikai vendégét egy rövid négyszemközti beszélgetésre. 2012. január 15., Nagyvárad Tőkés László EP-alelnök Sajtóirodája 2012. április 5.Az anyanyelvű oktatás szolgálatábanMint annyi egyebet, a hazai magyar oktatást is új mércével mérjük 1989 óta, és ebben nagy szerepe van a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének, amelynek ésszerű és ésszerűtlen, hasznos és haszontalan reformkísérletek között kellett végeznie tevékenységét – hangsúlyozta Henning László, a megyei tanács alelnöke tegnap az RMPSZ húsz évvel ezelőtti alakulása alkalmából tartott emlékülésen a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban, ahol 1991. december 14-én nyolcvannégy küldött jelenlétében hozták létre a magyar pedagógusok országos szakmai és érdekvédelmi szervezetét. A húszéves évfordulót decemberben Csíkszeredában ünnepelte a szövetség, ott, ahol az országos elnökség működik a kezdetektől, a sepsiszentgyörgyi emlékülést, kissé késve, az alakulás helyszínére való tekintettel szervezte meg a szövetség háromszéki szervezete, amelynek elnöke, Péter Sándor az erdélyi magyar pedagógus emlékműve felállítására tett javaslatot, mert, amint mondta, ha van ismeretlen katona szobra, miért ne lehetne emlékművük az erdélyi magyar pedagógusoknak, akik a legtöbbet tettek és tesznek az anyanyelvűségért, az anyanyelvű oktatásért. Kondor Ágota, a Székely Mikó Kollégium igazgatója szerint az emlékülés jó alkalom a szövetség céljainak újraértelmezésére; Kiss Imre, az RMPSZ székelyföldi alelnöke az erdélyi magyar társadalom 1989 utáni önszerveződését emelte ki, amelynek egyik eredménye a pedagógusszövetség; Keresztély Irma főtanfelügyelő többek között az RMPSZ-nek a pedagógusok továbbképzésében betöltött szerepét hangsúlyozta. Dimény János erdővidéki RMPSZ-elnök a Kovászna megyei szervezet elmúlt húsz esztendejét szolgálatnak nevezte, és emlékeztetett a 90-es évek elejére, amikor az önálló magyar iskolák létrehozásáért harcolt a pedagógusszövetség, a későbbi gyertyás felvonulásokra a magyar nyelvű oktatás védelmében, a szakképzések időszakára, valamint méltatta Pál Ferenc és néhai Korodi Hajnalka háromszéki elnök, illetve a mindenkori széki elnökök tevékenységét. Antal Árpád polgármester üdvözlő levelét Sztakics Éva alpolgármester olvasta fel, hangsúlyozva, az oktatás a jövő egyik alapköve. Lászlófy Pál, a pedagógusszövetség tavaly visszavonult elnöke, aki közel húsz esztendeig irányította a szervezetet, arra kérte kollégáit, végezzék munkájukat alázattal és legjobb tudásuk szerint, mert ezzel használnak leginkább a közösségnek. Az emlékülés meghívottjaként Kodály Zoltán által gyűjtött és hangszerelt dalokat adott elő Sebestyén-Lázár Enikő és Szilágyi Zsolt énekművész, zongorán kísért Krecht Emese, az iskola új orgonáját Lőfi Gellért szólaltatta meg, verset mondott Incze Melinda tanár, és fellépett az iskola Péter Albert vezette tánckara. Az RMPSZ alakulására emlékeztető emléktáblát, amelyet Nemes Emil tanító faragott, a kazettás mennyezetű régi díszteremben helyezték el, ott, ahol a szövetség alakuló ülését tartották 1991 decemberében. Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. május 19.Az anyanyelvi mozgalom számvetése (Huszadik évforduló)A mai magyar kormány a jogkiterjesztés vonalán haladva politizál, a nyelvi többletjogok biztosítását látja szükségesnek a határokon túl, s azon van, hogy a magyar közösségek minél nagyobb mértékben dönthessenek saját kérdéseikben – jelentette ki Répás Zsuzsanna nemzetpolitikai államtitkár az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) alapításának huszadik évfordulóját ünneplő konferencia díszmeghívottjaként tegnap a szentgyörgyi színházban –, ezért a jogtudatos cselekvéshez fog ezentúl is segítséget nyújtani. Tisztelt nyelv- és nemzettársak! – ezzel a megszólítással köszöntötte az AESZ ünnepi gyűlését Péntek János, a mozgalom elnöke, aki beszámolójában a lepergett két évtized eredményeit vette számba. A történelmi fordulat a magyar nyelv nyilvános megjelenésének élményével ajándékozott meg bennünket, mondotta, s nem utolsósorban azzal, hogy sok román is elővette rejtett magyar nyelvtudását. Az AESZ végül Háromszéken került bejegyzésre, mai székháza is itt található. A nyelvpolitika a kisebbségpolitika szerves részeként fungált az eltelt években, ennek komoly jogi hozadéka volt, kár, hogy pontosan az anyanyelvművelés kapott kisebb hangsúlyt benne, holott nyilvánvaló: abban vagyunk érdekeltek, hogy anyanyelvünk maradjon a hangsúlyos, domináns elem a kialakuló magyarromán kétnyelvűségben. Az előadó rámutatott, a szövetség tevékenysége nagyot lépett előre, hozzájárult ahhoz, hogy az évszázadig tartó távolodás után a közeledés legyen a túlsúlyos elem határon innen és túl, pontosan a határtalanítás értelmében. A mozgalom hálózatszerűen épült ki és fonódott össze az anyaországi és az utódállamokbeli társszervezetei munkájával. Ezek legfiatalabbika – jelentették be a konferencián – a nemrég megalakult kárpátaljai szövetség. Az előadó szerint mindamellett a második évtizedben némileg lankadt a mozgalom lendülete, s köznyelvünk állapota sem kielégítő, a sajtó nyelvhasználatában, a tankönyvekben is sok a gondatlanságnak, a nyelvi igénytelenségnek, a restellni való provincializmusnak tulajdonítható hiányosság. A korszak egyik legkiemelkedőbb megvalósítása annak a kutatóhálózatnak a felállítása és működtetése volt, mely pontosan a mozgalom égisze alatt jött létre, és mely mára komoly kutatási eredményekkel dicsekedhet. Az előadó végül a nyelv presztízsének további növelésére hívott fel, rámutatva, az emberi méltóság értékének felismerése emelhet ki kisebbségi létünkből nyelvi vonatkozásban is. Az anyaországi mozgalom részéről Wacha Imre főiskolai docens, a kolozsvári Georgorius Aranka Kör részéről Egyed Emese egyetemi tanár, az RMPSZ részéről Lászlófi Pál tiszteletbeli elnök köszöntötte a konferenciát, szót kapott Szabó Ágnes a Simonyi Zsigmond helyesírási versenyek, Nagy R. János, az Implom József helyesírási verseny szervezője, valamint Demeter Emőke volt miniszteri tanácsos, Zsigmond Győző alapító elnök és Tapodi Zsuzsa mint a vetélkedők egyik szervezője. A konferencia délután a Kárpát-medencei anyanyelvi mozgalom helyzetének szentelt tanácskozással folytatta munkáját, a diákok vetélkedőire szombaton kerül sor. Délután kirándulni mennek a diákok, a Zágon–Csernáton–Kézdivásárhely vonal településeit látogatják végig, a vasárnap délelőttöt a díjkiosztásnak szentelik. B. Kovács András. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2012. július 17.Megnyílt a Bolyai Nyári AkadémiaCsíkszeredában hétfőn megnyitották az Erdély hat városában zajló Bolyai Nyári Akadémiát, amelyen a Kárpát-medence mintegy hatszáz magyarul oktató pedagógusa vesz részt. Amint Lászlófy Pál, a szervező Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) tiszteletbeli elnöke az MTI-nek elmondta, az idei, huszadik Bolyai Nyári Akadémiára közel hatszáz pedagógus érkezett. Többségük Erdélyből, de vannak kárpátaljai, felvidéki, vajdasági és horvátországi tanárok is, akik számára 82 vendégtanár tart egy héten át előadásokat. A legtöbb szekcióban ezen a héten zajlanak az előadások, de bizonyos szekciók már az elmúlt hetekben megtartották, más szekciók pedig az elkövetkező hetekben tartják meg képzéseiket. Az idei akadémia tematikája: az érzelmi intelligencia és a szociális kompetenciák fejlesztése. "Ez a Kárpát-medence legnagyobb magyar nyelvű pedagógus-továbbképzője" - jelentette ki Lászlófy Pál, aki szerint az évről-évre megrendezett akadémia legfontosabb célja a magyar nyelvű oktatás minőségének a biztosítása. A kurzusok a részt vevő oktatók szakmai felkészültségét is, valamint pedagógiai, módszertani felkészülését is segíteni kívánják. Lászlófy Pál elmondta, nem tud arról, hogy Romániában hasonló rendezvényt szerveznének a román nyelven oktató pedagógusok számára. A korábbi években előfordult, hogy néhány szekció - közöttük a román nyelv és irodalomtanárok számára szervezett kurzusok - költségeit a román tanügyi tárca állta, a rendezvény román költségvetési támogatása azonban három éve megszűnt. Az idei akadémia 27,5 millió forintos költségvetéséből 17,6 millió forintot a magyarországi Emberi Erőforrások Minisztériuma biztosít, a költségek többi részét saját forrásokból teremtette elő az RMPSZ. Az oktatók szimbolikusnak számító részvételi díjjal járulnak hozzá a képzés költségeihez. Az MTI kérdésére Lászlófy Pál elmondta, nem lehet csupán a romániai magyar pedagógusokat okolni azért, hogy a székelyföldi magyar többségű megyékben az országos átlagnál is gyengébb eredmények születtek az idei érettségi vizsgán. Szerinte a rendszer megannyi hibája megmutatkozott az eredményekben. "A motiváció hiányában a diák nemigen tanul. És amikor látja, hogy egy általa be nem fogadható tananyag van előtte, teljesen elkedvetlenedik" - ecsetelte az okok egyikét az RMPSZ tiszteletbeli elnöke. Maszol.ro 2012. augusztus 27.Nem szabad félni! – Kitartó a Mikóért kiállók csapataSzombaton ötvenkettedik alkalommal vonult a Székely Mikó Kollégium elé Sánta Imre bikfalvi református lelkész és az időközben mögéje felsorakozók lelkes csapata, hogy tiltakozzanak az intézmény visszaállamosítási kísérlete ellen. A tiszteletes elszántságának köszönhető, hogy a világ magyarsága még idejében tudomást szerezhetett a székelységet fenyegető újabb veszedelemről, és azt is megértette, hogy össze kell fognunk, mert a létünkre törnek a döntéshozókat mozgató sötét erők. Az elmúlt hétvégén eme összefogás jegyében csatlakozott a tüntetőkhöz a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének küldöttsége is, amelynek tagjai a kialakult helyzetről lapunknak is nyilatkoztak. Lászlófy Pál István örökös tiszteletbeli elnök a következőket tartotta fontosnak elmondani: „A templom és az iskola egysége adja azt a biztonságot, amely a nemzetünk megmaradását szolgálja, ezért nyugdíjas magyar pedagógusként, de szülőként és nagyszülőként is határozottan tiltakozom a kollégium egyházi tulajdonból való kivonása ellen. Mi ebben a konkrét esetben is az igazság oldalán állunk, így nem szabad félnünk, hangot kell adnunk tiltakozásunknak, mert ha most engedünk, azt hiszik, hogy bármikor bármit megtehetnek velünk.” Dr. Péter Sándor, a Kovászna megyei szervezet elnöke így vélekedett: „Attól tartunk, hogy az iskola visszaállamosítása után a hatalom újabb ellenünk irányuló lépéseket tesz, amelyek következtében lassan elveszítjük az elmúlt 22 év alatt kínkeservesen kiharcolt jogainkat. Mivel az utóbbi időben bebizonyosodott, hogy e jogállamnak bemutatott országban a legelképesztőbb fordulatok is megtörténhetnek, nekünk is fel kell készülnünk minden lehetőségre.” Bedő Zoltán Székely Hírmondó Erdély.ma 2012. szeptember 13.Egységesen folytatódik a moldvai magyar oktatásEbben a tanévben a magyar állam határozatlan időre szóló megbízása alapján a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szakszerű irányításával folytatódik a moldvai magyar oktatási program. A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége megértéssel lemondott az oktatási program megosztásáról, a Szeret-Klézse Alapítvány is integrálódott, alkalmazottai kivétel nélkül a RMPSZ-szel kötöttek munkaszerződést, elfogadva ennek feltételeit. Így egységes rendszerben folytatódik tovább a magyar oktatás Csángóföldön. Szeptember első két napján a RMPSZ a szovátai Teleki Oktatási Központban meg is tartotta első tanévnyitó képzését a pedagógusok részére. A találkozón a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a KEMCSE is képviseltette magát. Burus-Siklódi Botond elnök részletesen ismertette az RMPSZ szervezet működését, melyen belül a moldvai oktatási program felügyeletét, irányítását az eddigi tiszteletbeli elnökre Lászlófy Pálra ruházták. Személyében a moldvai oktatási ügyekben rendkívül tapasztalt (2005-ig maga is rész vett benne), tanáremberként a tanárok munkáját átlátó, széles kapcsolatokkal rendelkező szakembert nyert a program. Márton Attila, lészpedi tanító továbbra is az oktatási program megbízott koordinátora, de már függetlenítve, csak a délutáni oktatásban vesz részt. A keresztszülők kapcsolattartója Szász Csilla lujzikalagori tanárnő lett. Az RMPSZ jogtanácsosa ismertette a tanárokkal az új feltételeket tartalmazó munkaszerződéseket, melynek értelmében a tanároknak tantervet, minden hónap végén beszámolót kell készíteniük munkájukról és az oktatásban résztvevő tanulókról. Az előre kidolgozott három-lépcsős tanterv alapján a képzésen a pedagógusok már összeállították munkaterveiket mind az iskolai, mind az iskolán kívüli oktatási formákra Porsche Éva, elemi oktatásért felelős Hargita megyei tanfelügyelőnő irányításával. Új, ígéretes megoldást talált az RMPSZ az oktatási helyszínek működtetésére, adminisztrációjára vonatkozóan. A tanárok minden hónapban szerződés alapján, egységesen 700 lej költségtérítési juttatást kapnak, amelyből az oktatási helyszín és a lakás bérlését valamint fenntartását – fűtés, villany, internet, kisebb javítások - önállóan fedezik. A megtakarítást, ha van, pedig mint bevételt 16%-kal leadózzák. Ez a nagy bizalommal megteremtett megoldás tehermentesíti az RMPSZ-t, önállóságot biztosít a tanároknak, és a helyszínek jobb színvonalon tartását eredményezheti. (Akinek kell, mindezek intézésében segítséget nyújtanak). Az RMPSZ megállapodott az MCSMSZ-szel, hogy a magyar házakban az ott tanító tanárok a fenti módon bérelik tőlük a tantermeket. A bevétel az MCSMSZ-é. Tanári kérésre, ebben a hónapban előleget utalnak, mert a tűzifát télire most kell megvenni. Az új konstrukció anyagi fedezése az AMMOA-ra hárul. Az alapítvány és az RMPSZ közötti szerződés értelmében a támogatásokat maradéktalanuk átküldik az RMPSZ-nek. A befizetéseket tehát továbbra is az AMMOA számlájára 11742173 -20154778-00000000 kell eljuttatni. Ennek hangsúlyozása minden tisztségviselőnek, minden tanárnak és keresztszülőnek lelkiismereti kötelessége, mert a támogatásoktól függ a moldvai magyar oktatás jövője. Az eddigi 24 helyszínnel szemben idén 26 helyen indul magyar oktatás. Nagy eredmény, hogy Forrófalván egyszerre iskolában és iskolán kívül is. Anton Nelu (Vajda János) közreműködésével. Szakszervezet híján a tanárok titkos szavazással két képviselőt választottak maguk közül Ferencz András kosteleki és Petres László lujzikalagori tanárt, akik a jövőben közvetítenek az RMPSZ és a tanárok között. Az RMPSZ célja, hogy az iskolán kívüli oktatást mielőbb integrálják az iskolákba. Hosszú távon ez ad ugyanis a társadalom, a szülők, és a gyerekek előtt tekintélyt, biztos magasabb színvonalat és jobb tanítási körülményeket az oktatásnak. A tanárok hatékony közreműködését várják ehhez a törekvéshez, Ahol lehet, ott a RMPSZ segít az iskolaigazgatókkal való tárgyalásban, ahol nem megy, ott természetesen megmarad az iskolán kívüli oktatás. A vetélkedőket, népdalversenyeket továbbra is a megszokott módon megtartják. Költségeit a támogatók fogják viselni, hisz ezek már bejáratott, közismert programok, minden évben volt, aki kisebb-nagyobb mértékben támogatta. A következő tanévben pedig pályázati alapokból fogják tovább finanszírozni. A csomagküldés a megszokott módon folytatódik, és a megérkezett csomagokról értesítést kap a KEMCSE, ami felkerül a honlapra (ez már tavasz óta jól működik). A leveleket egy bákói postafiókra lehet küldeni a jövőben, és Szász Csilla keresztszülő felelős gondoskodik majd címre juttatásáról. A postafiók címét később tesszük fel a honlapra. A választ a keresztgyermekek közvetlenül a keresztszülőnek juttatják el, a bélyegköltséget a tanári ellátmányból fedezik. Fentiek meggyőzték a KEMCSE vezetőségének jelenlévő képviselőit (Pákozdi Judit elnök, Lázárné Sereg Borbála falugazda felelős, Büttner Sarolta továbbtanulásért felelős), hogy jó esély van rá, hogy az érintettek átgondolt együttműködésével a moldvai magyar oktatás egy új, magasabb szakmai színvonalat ígérő fejlődési szakaszba lépjen. Pákozdi Judit, elnök Keresztszülők a Moldvai Csángómagyarokért Egyesület Erdély.ma 2012. szeptember 17.A csángóföldi magyar oktatás összeomlásától tart az MCSMSZA csángóföldi magyar oktatási program összeomlásától tart a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ), a program korábbi koordinátora; az új koordinátor szerint az MCSMSZ aggodalmait az táplálja, hogy a szövetség pénz nélkül maradt. Az Új Magyar Szóhelyi portál összeállításában arra hívja fel a figyelmet, hogy a moldvai magyar oktatási programot február óta irányító Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) változtatott a programban részt vevő tanárok szerződésének feltételein és az oktatási helyszínek működtetésének alapelvein. A most bevezetett rendszerben az oktatási program tanárai egységesen havi 700 lej (44 500 forint) költségtérítési juttatást kapnak. Ebből maguk fedezik az oktatási helyszín és lakásuk bérleti és fenntartási költségeit. Az RMPSZ elképzelése szerint az MCSMSZ által működtetett magyar házakban is az ott tanító tanárok bérlik a tantermeket. Az MCSMSZ elnöke, Pogár László úgy vélte, az új rendszer az oktatási program összeomlásához, az oktatók szétszéledéséhez vezet. Szerinte a pedagógusszövetség nem kívánt adminisztratív terheket ró a programban részt vevő tanárokra, másrészt a személyenkénti 700 lejes keret nem elég az oktatással járó költségek biztosítására. Pogár emlékeztetett arra, hogy a múlt tanévben még a csángószövetségre hárult az oktatási körülmények biztosítása, a tanároknak pedig egyetlen feladatuk volt: magyarra tanítani a csángó gyerekeket. Pogár László kijelentette, az MCSMSZ nem lát más kiutat, mint elindítani a saját oktatási programját. Hozzátette, olyan településeken kezdeményezik a csángó gyerekek magyar nyelvű oktatását, amelyekre nem terjedt ki eddig a moldvai magyar oktatási program. Nem látjuk ennek a rendszernek a jövőjét, ebben nem vállalunk felelősséget. Budapest lényegében államosította az egészet" – jelentette ki Pogár László. Az Új Magyar Szó kitért arra, hogy a rendszer bevezetéséről szeptember elején tájékoztatták a csángó oktatási programban részt vevő tanárokat az RMPSZ, illetve a Nemzetpolitikai Államtitkárság és a Bethlen Gábor Alapkezelő képviselői. Az elképzeléseket a pedagógusok megszavazták. Petres László lujzikalagori tanár – akit a programban részt vevő tanárok az egyik szószólójukká választottak – jogosnak tartotta az MCSMSZ elnökének aggodalmát. Úgy vélte azonban, hogy a rendszer kipróbálásával derülhet ki, kell-e változtatni azon. Lászlófy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke – aki a moldvai oktatási program felügyeletét látja el – az Új Magyar Szónak elmondta, a tavalyi félév tapasztalata alapján dolgozták ki a csángó oktatási program új lebonyolítási rendszerét. Nem lehet egy oktatási helyszínt úgy biztosítani, hogy a tanár állandóan telefonálgat, ha kiment egy biztosíték. Adminisztrátort egy akkora területen utaztatni, rengeteg benzinköltséggel jár" – jelentette ki Lászlófy Pál. Hozzátette, az RMPSZ-nek felelnie kell azért, hogy ne legyenek fölösleges kiadások. Emlékeztetett arra, hogy a csángószövetségtől éppen azért vették el ezt a feladatot, mert a finanszírozó túlzottnak találta az MCSMSZ költekezését. Meg tudom érteni a csángószövetség aggodalmait: pénz nélkül maradtak" – fogalmazott az RMPSZ tiszteletbeli elnöke. MTI Erdély.ma 2012. október 12.Mi lesz veled, csángóoktatás?Nem látja biztosítottnak a moldvai csángók magyaroktatásának jövőjét a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége, miután a Budapest által finanszírozott program új koordinátora, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége változtatott az oktatók munkaszerződésének feltételein és az oktatási helyszínek működtetésén. Cseke Péter Tamás a pró- és kontra érvekről kérdezte az érintetteket. Miután a budapesti kormány finanszírozóként tavasszal úgy döntött, többé nem bízza a Moldvai Csángómagyarok Szövetségére (MCSMSZ) a moldvai csángók magyaroktatásának megszervezését, az új koordinátor, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) új alapokra helyezte ettől az iskolai évtől az oktatási programot. A pedagógusszövetség elsősorban az oktatók munkaszerződésének feltételein és az oktatási helyszínek működtetésének alapelvein változtatott. Ezek szerint a tanárok minden hónapban szerződés alapján, egységesen 700 lej költségtérítési juttatást kapnak, amelyből az oktatási helyszínt és a lakás bérlését, illetve fenntartását – fűtés, villany, internet, kisebb javítások – önállóan fedezik. A megtakarítást, ha van, megtarthatják, és bevételként 16 százalékkal leadózzák. Az RMPSZ elképzelései szerint az MCSMSZ által működtetett magyar házakban az ott tanító tanárok bérlik a csángószövetségtől a tantermeket. Az új rendszer bevezetéséről szeptember elején, a szovátai Teleki Oktatási Központban tájékoztatták a csángó oktatási programban részt vevő tanárokat az RMPSZ, illetve a finanszírozó budapesti Nemzetpolitikai Államtitkárság és Bethlen Gábor Alapkezelő képviselői. Az elképzeléseket a pedagógusok megszavazták. Pogár László: összeomlik a program Az MCSMSZ álláspontja szerint az új elképzelés az oktatási program összeomlásához, az oktatók szétszéledéséhez vezet. „Máris kapom a jelzéseket a tanároktól, hogy amint csak tehetik, új állás után néznek” – nyilatkozta az Erdélyi Riportnak a csángószövetség elnöke, Pogár László. Tájékoztatása szerint a pedagógusszövetség elképzelésének két nagy hibája van: egyrészt adminisztratív terheket ró a programban részt vevő tanárokra, másrészt a személyenkénti 700 lejes keret nem biztosítja az oktatással járó költségeket. „A pedagógust hagyni kellene tanítani, nem gazdasági szakember, nem adminisztrátor. Ettől a tanévtől házat kell bérelnie, terembért kell fizetnie, fűtőanyagot kell beszereznie, állni a számláit, és mindezt a megadózott 700 lejből, azaz 588 lejből. Csupán a házbér 300 lej havonta” – magyarázta Pogár. Emlékeztetett arra, hogy a múlt tanévben még a magyar állammal szerződő csángószövetségre hárult az oktatási körülmények biztosítása, a tanárnak pedig egyetlen feladata volt: magyarra tanítania a csángó gyerekeket. „Így most kihelyezik a tanárt Kukutyinfalvába, oldja meg a szállását, és senki sem ellenőrzi, hogy tanít-e egyáltalán, vagy kispórolja a terembért, hogy több maradjon a 700 lejből” – vetítette előre a jövőt. Pogár szerint a csángószövetség összesen hét magyar házában lévő oktatási helyszínek biztosítására a 700 lej távolról sem elég. „A tavalyi számlákat átlagolva ki tudjuk mutatni: a tanároknak biztosított összegek távolról sem fedezik a költségeket” – jelentette ki. Ezért szerinte a megoldást az jelentette volna, ha az MCSMSZ-től nem a tanárok, hanem szerződés alapján az RMPSZ bérli a termeket. Felvetésünkre, hogy az elképzeléseket a pedagógusok is megszavazták, Pogár kijelentette: „Mit egyebet tehettek volna? Kell egy munkahely, amíg más állás után nem néznek”. Hozzátette: legfeljebb heten-nyolcan lehettek elégedettek a szerződési feltételekkel, azok az új pedagógusok, akik „nem tudták, mivel jár ez az egész”. Petres László: előbb ki kell próbálni A Teleki Oktatási Központban tartott megbeszélésen a tanárok titkos szavazással két képviselőt választottak maguk közül: Ferencz András kosteleki és Petres László lujzikalagori tanárt, akik a jövőben közvetítenek az RMPSZ és a tanárok között. Petres László az Erdélyi Riportnak elmondta: jogosnak tartja az MCSMSZ elnökének aggodalmát, tanártársai közül többen is félve vágnak neki ennek a tanévnek. „Ennek ellenére azt mondom, meg kell adni a lehetőséget új rendszer beindulásának, mert a visszásságok csak akkor derülnek ki, ha már kipróbáltuk. Múljon el a tél, lássuk például azt, hogy mekkorák a fűtésszámlák” – jelentette ki. A pedagógus tájékoztatása szerint elsősorban a nagy oktatási helyszíneken, az MCSMSZ által működtetett magyar házak esetében derülhet ki, hogy az RMPSZ által biztosított keret nem elég a költségek fedezésére. „Ezek nagyobb intézmények, fenntartásuk több költséggel jár” – magyarázta. Hozzátette, az is aggodalomra adhat okot, hogy a magyar közösségi házak fejlesztésére így már nem nyílik lehetőség. „Az MCSMSZ ezt korábban megtette” – fogalmazott. Lászlófy Pál: az MCSMSZ aggódik, mert pénz nélkül maradt Az RMPSZ-nél a tiszteletbeli elnök, Lászlófy Pál felügyeli és irányítja a moldvai oktatási program felügyeletét. Az Erdélyi Riportnak elmondta: a csángó oktatási program új lebonyolítási rendszerét a tavalyi félév tapasztalata alapján dolgozták ki. „Nem lehet egy oktatási helyszínt úgy biztosítani, hogy a tanár állandóan telefonálgat, ha kiment egy biztosíték. Adminisztrátort akkora területen utaztatni, rengeteg benzinköltséggel jár” – utalt Lászlófy arra, hogy korábban a tanárok ügyes-bajos dolgait az MCSMSZ intézte. Hozzátette: az új megoldás tehermentesíti az RMPSZ-t, önállóságot biztosít a tanároknak, és a helyszínek jobb színvonalon tartását eredményezheti. Az RMPSZ tiszteletbeli elnöke emlékeztetett arra, hogy a csángószövetség tulajdonában lévő magyar közösségi házakban nem egy, hanem két tanár tanít, tehát ezeken a nagyobb oktatási helyszíneken nem havi 700, hanem havi 1400 jut működési költségekre. „A költségeket amúgy is átlagolni kell: a téli hónapok valóban többe kerülnek, de nyáron nem kell fűtésre költeni” – magyarázta. Lászlófy azt sem tartja jó megoldásnak, hogy bizonyos oktatási helyszínek működtetésére a tanárokkal, másokéra a csángószövetséggel kössenek szerződést. „Ha az MCSMSZ-szel szerződünk, akkor ismét előfordulhat az, ami a múltban megtörtént: a tanár ránk telefonál, hogy a csángószövetség nem biztosította a feltételeket. Ha a tanárral kötünk szerződést, aki ott lakik és ott dolgozik, akkor ő fizet a csángószövetségnek, és nem nekünk telefonál be Csíkszeredába, ha bedugult a vécéje” – jelentette ki. Elmondta: miután az RMPSZ-re bízta a csángó oktatási program lebonyolítását a magyar kormány, felelniük kell azért, hogy ne legyenek fölösleges kiadások. Emlékeztetett arra, hogy a csángószövetségtől éppen azért vették el ezt a feladatot, mert a finanszírozó túlzottnak találta az MCSMSZ költekezését. „Én meg tudom érteni a csángószövetség aggodalmait: pénz nélkül maradtak” – fogalmazott Lászlófy Pál. Pásztor Gabriella: nem szabad plusz terheket róni a tanárokra Pásztor Gabriella oktatási államtitkárként évekig foglalkozott a csángó oktatási programmal, többször járt a csángóföldi helyszíneken is. Az Erdélyi Riportnak elmondta, legfontosabb kifogása az RMPSZ elképzeléseivel kapcsolatban az, hogy adminisztratív feladatokkal terheli meg a tanárokat. „Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy azon a vidéken igen kemények a telek, nem tudom, hogy a 700 lej mire lesz elég” – jegyezte meg. Szerinte sokkal jobb volt az az elképzelés, hogy a programban résztvevő tanárok ügyes-bajos dolgait az MCSMSZ intézze. Emlékeztetett arra, hogy a csángó gyerekeket oktató tanárokra amúgy is hárulnak plusz pedagógusi feladatok, ha komolyan veszik a küldetésüket. „Például egyénekre szabott fejlesztési terveket kell készíteniük, mert a gyerekek nem azonos szinten beszélik a magyar nyelvet. Tudom, hogy ezeknek a pedagógusoknak rengeteg energiáját felemészti ez a munka, többször voltam óralátogatáson csángóvidéken” – magyarázta Pásztor Gabriella. Emlékeztetett arra is, hogy a tanároknak ellenséges közegben kell dolgozniuk. „Azokban a román községekben nem mindenki örül annak, hogy magyaroktatás zajlik a településen. Lujzikalagor polgármestere ott jártamkor arról biztosított, hogy nem gáncsolja a magyaroktatást, ám a helybeliektől tudom, hogy megfenyegette a családokat: kizsuppolja őket a faluból, ha gyermekeiket ezekre az órákra járatják” – mondta a volt oktatási államtitkár. Hozzátette: mindezt figyelembe véve úgy látná jónak, ha az RMPSZ hagyná, hogy a tanárok csak az oktatással foglalkozzanak. Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2013. február 3.Normalitást szeretne az RMPSZ a csángó oktatási programbanA normalitást szeretnék megalapozni, és oktatási programként, annak megfelelően kívánják vezetni a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot – mondta Burus-Siklódi Botond, az RMPSZ vezetője, aki kérésünkre a program átvétele óta eltelt egy évet értékelte. Egy éve, hogy a magyar kormány felkérésére átvette a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program vezetését a Moldvai Csángómagyarok Szövetségétől a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ). Bár az oktatás zajlik, a kedélyek talán még mindig nem nyugodtak meg a váltás után, és a program új vezetőjének követelményeit sem mindenki fogadta el. Nemrég egy, személyeskedéseket is tartalmazó névtelen blogbejegyzés összegezte az elégedetlenkedők álláspontját. Megjelenésének időpontja szinte egybeesett azzal, amikor végre létrejött a megegyezés a csángószövetség és az RMPSZ között az előbbi tulajdonában lévő oktatási helyszínek működtetéséről. Egy éve vették át a programot „Tavaly január végén történt a megkeresés, és február hetedikétől váltak alkalmazottainkká a kollégák” – emlékezett vissza Burus-Siklódi Botond. Ismertette, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében jelenleg a magyar nyelvű oktatás – iskolai körülmények között és szabadidős tevékenységként – 26 helyszínen zajlik 43 oktatóval. Iskolai körülmények között a választható tantárgyak keretében tanulnak magyar nyelvet a diákok, a délutáni oktatás formájában pedig különböző szabadidős programok által, a hagyományok ápolására és az identitástudat fejlesztésére fektetik a hangsúlyt. Az iskolákban mintegy 1100 gyerek számára zajlik magyar nyelvoktatás, összesen pedig a csángó oktatási programban mintegy 2190-re tehető a részt vevő gyerek száma. Az iskolában oktatók a román tanügyi rendszer keretében megkapják az adott órákért a fizetést, többnyire helyettesítői státusban, emellett támogatják őket a csángó oktatási program keretében is az iskolán kívüli tevékenységért. A Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot magyar állami támogatásból és a Moldvai Magyar Oktatásért Alapítványon (AMOA) keresztül a keresztszülői programból befolyó összegekből finanszírozza az RMPSZ. A program keretében az oktatók számára fizetést, lakhatási feltételeket, étkezési jegyet biztosítanak. Vegyes érzelmek az elmúlt egy évről „Vegyes érzelmeink vannak az elmúlt egy évvel kapcsolatosan. Mi annak idején úgy indultunk, hogy hasznosítani szerettük volna a csángószövetségnél felhalmozott tapasztalatot, de aztán történt, ami történt, és márciustól ők testületileg kiváltak az oktatási programból, amelyet így alapjaiban meg kellett újítanunk, új oktatási programszervezőt neveztünk ki, létrehoztuk a szakmai irányító felügyelőbizottságot” – mondta. A nemrég megjelent névtelen blogbejegyzésben az egyik vád az volt, hogy hozzá nem értők irányítják részükről a programot. Amint azonban az elnök kifejtette, a felügyelőbizottságba olyan személyeket jelöltek, akiknek nagy tapasztalatuk van a csángó léttel és az oktatással kapcsolatosan is. „Gondolok itt például Borbáth Erzsébetre, aki megteremtője az iskolai szintű csángó oktatásnak, Lászlófy Pál tiszteletbeli elnökünkre, aki a Moldvában zajló oktatási program létrehozásánál és az első évek finanszírozásában is tapasztalatot szerzett, hisz annak idején is a pedagógusszövetségen keresztül zajlott a program” – magyarázta az RMPSZ elnöke. Hozzátette, érzékelik, hogy amint az általában lenni szokott, vannak, akik az új vezetési stílust, formát el tudják fogadni, és vannak, akik kevésbé, sőt olyanok is, akik egyenesen ellenkeznek. Úgy gondolja viszont, hogy nem lehetnek nagy gondok, ha a maga helyén mindenki elvégzi a feladatát. „Azt a stabilitást elértük, hogy sem a fizetésben, sem az egyéb juttatások biztosításában elmaradásunk nem volt, naprakészen kapták az oktatók a juttatásokat, és szakmai szinten is igyekszünk segíteni” – mutatott rá. Kifejtette, mivel korábban rövidebb időszakokra – előbb csak három hónapra, aztán az iskolai év végéig, utána szeptember elsejéig – kapták a program vezetésére vonatkozó felkérést, nem volt lehetőség a szakmai munka megtervezésére, most azonban, hogy meghatározatlan időre az ő feladatuk a program koordinálása, ezen a téren is meg kell vizsgálniuk a perspektívákat. „A szakmai támogatás szintjén – az érdekvédelem mellett – szeretnénk az iskolai tevékenység felé közelíteni az iskolán kívüli tevékenységet is” – mondta Burus-Siklódi Botond. A rég várt megegyezés Hat oktatási helyszín – amelyet a keresztszülők pénzéből vásároltak – a csángószövetség tulajdonát képezi, és most született meg a megegyezés arról, hogy az RMPSZ fizeti a program keretében ezek fenntartási költségeit, illetve az oktatási program működtetésével kapcsolatos költségeket. Hosszú volt az út addig, amíg január 21-én aláírta az RMPSZ és a csángószövetség a szerződést, Burus-Siklódi Botond szerint sok huzavona előzte meg ezt. „A megegyezés szerint oktatónként minden egyes helyszínen hétszáz lejt fizetünk a csángószövetségnek az általunk vezetett oktatási program finanszírozására. Ezeken a helyszíneken természetesen a csángószövetség szervezhet saját rendezvényeket is, hisz az ő épületeikről van szó” – mondta el az RMPSZ elnöke. Rendezik a kifizetetlen számlákat A csángószövetséggel kötött megegyezés révén az érintett helyszínek költségeinek a rendezése is megtörténhet, hisz eddig, mivel nem volt jogi viszony a két szervezet között, az RMPSZ nem fizethette ki ezen oktatási helyszínek fenntartási költségeit. „A hat épület közül ötről van szó – az egyik esetben sikerült más megoldást találni. Ezeken a helyszíneken bizony szeptember óta mi nem tudtunk kifizetni semmiféle számlát, mert nem volt érvényes szerződésünk a csángószövetséggel, aminek a nevére érkeztek a számlák, például a telefon- és villanyszámlák. A megállapodás alapján ezeket most rendezni tudjuk, és a kifizetésekről már rendelkeztem, szeptember elsejéig visszamenőleg kifizetjük oktatónként a megígért és szerződésbe foglalt összeget” – közölte Burus-Siklódi Botond. Sár- és kesztyűdobálás „Én soha nem vettem fel a kesztyűt, amit a csángószövetség dobott, például az a nyilatkozat, hogy omlik össze a rendszer” – említette meg a névtelen blogbejegyzésben is sugallt vádat Burus-Siklódi Botond. Véleménye szerint erről szó sincs, és az sem igaz, hogy sok oktató otthagyná a programot. Aki azonban megteszi, annak a helyére van más, mint az RMPSZ elnöke tájékoztatott, várólista van a programba jelentkező pedagógusokból. Az oktatók egyébként januárban egy módszertani felkészítőn szóban és írásban is elmondhatták a véleményüket a program működéséről, és amint Burus-Siklódi Botond közölte, csak kisebb, operatív jellegű problémákat hoztak fel. „Vannak egy páran, akik részéről érzékeljük, hogy minket nem fogadtak el. Ezt nem is muszáj, az ügyhöz attól még lojálisan viszonyulhatnak. Nincs olyan tantestület máshol sem, ahol mindenki egyetértene” – mutatott rá az RMPSZ elnöke. A vádaskodásokkal kapcsolatosan azt mondta, mivel névtelen megnyilatkozásokról, sárdobálásról van szó, nem kíván különösebben reagálni ezekre. „Mi teljes felelősséggel, és minden más elismerés elvárása nélkül tesszük azt, ami tőlünk telik” – szögezte le. Hozzátette, nagyon jól látják, hogy ezt a munkát nem Csíkszeredából kell irányítani, ezért lobbiznak már egy bákói módszertani központ létrehozása érdekében. A központ megalapítása meglátásuk szerint nemzetstratégiai kérdés. Követhetőséget kérnek A névtelen blogbejegyzésben, amelyre már hivatkoztunk, azt is nehezményezte az író, hogy bürokratikus rendszert vezetett be a programba az RMPSZ. Kérdésünkre Burus-Siklódi Botond elmondta, semmi mást nem kérnek, mint amit a munkaadói-munkavállalói viszony megkövetel. „Hónap végén kérjük, hogy írják le, ki, mikor, órarend szerint megtartotta a tevékenységet. Ennyit kérünk csak, se többet, se kevesebbet, mint amit egy iskolában is nap mint nap el kell végezzenek a tanárok” – szögezte le. Hozzátette, fontosnak tartják a tervezést is, hisz ez nélkülözhetetlen ahhoz, hogy pedagógiailag is követhető munkát végezzen valaki. „Nyilván, van, akinek ez problémát jelent, formaságnak tekintik, de én úgy gondolom, hogy ez a normalitáshoz való közelítés” – szögezte le az RMPSZ elnöke. „Nem sérült a program” Az elmúlt egy év körülményei ellenére a részt vevő gyerekek számát tekintve nem sérült a program – közölte Burus-Siklódi Botond. Rámutatott, azáltal, hogy tavaly szeptemberben a Szeret-Klézse Alapítvány által működtetett külön oktatási program csatlakozott, márciustól pedig a Pusztina Házért Alapítvány által működtetett program is integrálódik, még nő is a résztvevők száma. „Azt hiszem, hogy itt az egységesítésen túl egy komolyabb szakmai munka is beindult, és ez folytatható, tehát van perspektíva. Ebben szakmailag partnerek a Hargita és Bákó megyei tanfelügyelőségek és a román oktatási minisztérium nemzeti kisebbségi főosztálya is. Mi nem akarjuk ezt a programot mitizálni, mi ezt konkrét oktatási programként, ennek megfelelő kihívásként kezeljük. Normális kerékvágásba szeretnénk vezetni. Mindenféle zászlóbontás és zászlólobogtatás nélkül” – szögezte le a pedagógusszövetség vezetője. R. Kiss Edit Székelyhon.ro, 2013. április 8.Ösztöndíj csángóknakElső alkalommal adták át pénteken Csíkszeredában csángó magyar egyetemista fiataloknak a nemrég alapított, a csángó magyarok apostolaként is nevezett, idén januárban elhunyt győri bencés szerzetesről, Jáki Sándor Teodózról elnevezett tanulmányi ösztöndíjat. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) az ösztöndíjjal a moldvai csángó magyar oktatási programból kikerült, magyar nyelven felsőfokú tanulmányokat folytató fiatalokat kívánja jó eredményekre ösztönözni. „Szeretnénk megmutatni, hogy érdemes tanulni” – indokolta az ösztöndíj célját Lászlófy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke, aki átadta péntek reggel a díjakat az Apáczai Csere János Pedagógusok Házában a fiataloknak. Hangsúlyozta, nem szociális ösztöndíjról van szó, azt kapnak a csángó egyetemista fiatalok a Domokos Pál Péter Alapítványtól, ezzel a támogatással kifejezetten a tanulást kívánják elősegíteni és ösztönözni. Az RMPSZ az amerikai Pillangó Alapítvány támogatásából biztosítja a Jáki Sándor Teodóz-ösztöndíjakat a magyar nyelven felsőfokú tanulmányokat folytató, csángó magyar fiataloknak. Az ösztöndíjat egy egyetemi félévre lehet elnyerni, és havi támogatást jelent. Pénteken hat egyetemista kapta meg a 350, 400, illetve 450 lejes támogatást jelentő ösztöndíjakat. Ebben a félévben a csíkszeredai Louis Pasteur Egészségügyi Főiskolán tanuló Talaz Gabriela, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) sepsiszentgyörgyi tagozatán tanuló Ambarus Luiza, a BBTE székelyudvarhelyi tagozatán tanuló Citea Claudia, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai részlegén tanuló Beta Agneza, a BBTE kolozsvári székhelyén tanuló Noghi Cretu Livia Ioana és a BBTE gyergyószentmiklósi tagozatán tanuló Barbuta Iuliana részesült a támogatásban. Lászlófy Pál elmondta, az ösztöndíjat félévente újra meghirdetik. Krónika (Kolozsvár). 2013. augusztus 4.24. TUSVÁNYOSTudatlanok az erdélyiek csángóügyben: „ha román vagy, menj haza” Erdély nélkül a csángókérdést megoldani nem lehet – hangzott el az oktatási programról szervezett beszélgetésen. A csángó kérdés “mérhetetlen összetettségét és bonyolultságát” villantotta fel a 24. Tusványoson A moldvai magyar oktatás helyzete és jövője című beszélgetés, amelynek konklúziója az volt, javítanivaló lenne a kérdéshez való hozzáálláson, Magyarországon a talán túlzó elvárások, Erdélyben pedig a széleskörű társadalmi közömbösség szorulna újragondolásra. Egymásra kellene találni, Erdély nélkül a csángókérdést megoldani nem lehet – vonta le a következtetést Diószegi László, a Teleki László Alapítvány elnöke. Minden csángó embert, aki vissza akar térni a magyar kultúrához, segíteni kell – emlékezett vissza volt tanára tanácsára Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) tiszteletbeli elnöke. 2001-2005 között az RMPSZ vállalta a felelősséget a moldvai magyar csángó oktatási programért a magyar állammal szemben, annak képviselői kérésére, egészen addig, amíg az oktatási program akkori vezetője, Hegyeli Attila és társai létre nem hozták a keresztszülő programot – idézte fel a kezdeteket Lászlófy a 24. Tusványoson szervezett kerekasztalon. Akkor RMPSZ-elnökként úgy érezte, ez már túlságosan szerteágazó számukra, és közös megegyezéssel a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) vette át a koordinációt. Ez 2011-ig tartott, amikor szintén a magyar kormány felkérésére az RMPSZ-nek ismét át kellett vennie a program irányítását. Lehetőségeink szerint igyekeztünk az elmúlt tanévet úgy szervezni, hogy a 48 alkalmazott a 2190 gyermek oktatását biztosíthassa, iskolában közülük 1006-an, iskolán kívül pedig 1329-en – mondta Lászlófy. Szerinte a Hegyeli Attila nevével fémjelzett korszaknak az volt a nagy és jelentős eredménye, hogy meghonosodott, elismertté vált a program, „utat tört”, megkezdődött az oktatási program iskolába történő „bevonulása”. Mi ezt az utat akartuk tovább folytatni, és hisszük, a jövőt az jelentené, ha minden magyar csángó gyerek iskolai szinten, hivatalosan tanulhatna magyarul, illetve léteznének olyan középiskolák, amilyen volt az ötvenes években Bákóban, ahol folytathatnák magyar nyelvű tanulásukat – fejtette ki. Az iskolán kívüli oktatásnak a hagyományok megőrzésére, az archaikus nyelvre kellene fókuszálnia, az iskolai oktatásban pedig arra összpontosítanának, hogy segítsenek a pedagógusoknak, hogy ezt a nehéz feladatot minél jobb körülmények között betölthessék – tette hozzá. Az erdélyi magyar közvéleményben elterjedt az a nézet, hogy a moldvai csángók asszimilációja már annyira előrehaladott, hogy nem érdemes a kérdéssel foglalkozni, míg Magyarországon viszont talán túlságosan is idealizált kép él a csángókról, és többek között emiatt tesznek erőfeszítéseket az ügyben – vetette fel Diószegi László moderátori minőségében. Ferencz Éva, Külsőrekecsinben tanító kézdivásárhelyi pedagógus még féléve azt válaszolta volna erre, hogy az erdélyiek nagy része a munkaerőt látja a csángókban, akik a betakarításban segítenek, illetve egy plusz érdekességet Csángóföldben, ahová el lehet vinni a távolról érkező rokonokat, barátokat. Erdélyben is jellemző, hogy egy mitikus, archaikus világnak tekintik a Csángóföldet, amiért valamilyen szinten felelősséggel is tartozunk meg nem is, vagy éppen úgy tekintik a csángókat, hogy nekik is van egy sorsuk, oldják meg. Ezen sokat a szervezetek sem tudnak változtatni, például furcsa, hogy a keresztszülő programot Erdélyben kevesen támogatják, pedig vannak tehetős emberek, talán áldoznának is erre a célra, de lehet, egyszerűen nem tudják, talán mert a program PR-tevékenysége inkább Magyarországot célozta – vélte a pedagógus. Diószegi hozzátette, Magyarországon a keresztszülői szerepet vállaló személyek nagy része nem mondható tehetősnek, sok köztük a nyugdíjas ember. Márton Attila, a csángó oktatási program koordinátora erdélyiként már Csángóföldön telepedett le, 2002 őszén érkezett Lészpedre székelyföldiként. Úgy látták az elején, az a feladat, hogy ugyanúgy meg kell tanítani magyarul írni-olvasni a csángó gyerekeket is, mintha Székelyföldön lennének, de ráébredtek, sokkal többről van szó, nagy hangsúlyt kell fektetni a hagyományápolásra, vissza kell tanítani azt a kincset, ami megvan a néprajzi gyűjteményekben, könyvekben, az élő archaikus nyelvjárást megőrizve. Valóban úgy tűnik, a székelyek túl sokat nem mozdítanak a csángó oktatási program ügyében, de ha közelebbről megnézzük, egy székelyföldi pedagógus tehet a legtöbbet a programban, tekintettel arra, hogy vidéken, falun sok régies kifejezés él még a Székelyföldön, amit Csángóföldön újra felfedezhetnek – vélte. Ezek a pedagógusok beszélik a román nyelvet olyan szinten, hogy a beépített szavakat azonnal ki tudják szűrni, és ha sikerül az iskolába bevezetni a magyar oktatást, sikerrel helytállnak a román tannyelvű intézményben is. Egyfajta „átmenetet” képeznek az „archaikus magyarok” és a magyarországiak között. Ferencz Gabriella, aki a Csíkszeredában továbbtanuló csángó diákok kollégiumát vezeti, elmondta, az a tapasztalata, a székely közösség elég elutasító a csángó diákokkal. Minden székely családban van egy elképzelés, hogy kik a csángók, miért élnek ott, ahol élnek, sok a téves információ, hallott már olyant is, hogy „míg mi álltuk a sarat, ők a könnyebb utat választották és elfutottak”. Kevés székely megy el megézni, hogyan élnek azok a magyarok, akiknek ősei a madéfalvi veszedelemkor vagy még hamarabb kerültek Moldvába, és hogy élték meg az elmúlt évszázadokat. Sajnos az iskolában a tanárok is gyakran hangot adnak ennek az ellenszenvnek, addig, amíg nem ismerik meg a diákokat, volt olyan is, hogy a tanár felállította a diákot és azt mondta neki, „ha román vagy, menj haza”. Ez mind annak tudható be, hogy nem ismerik a történelmet, nem néznek utána. Gyakran szervezünk rendezvényeket, elvisszük a tanárokat a bentlakásba, ahol a gyerekek megmutathatják a kultúrájukat, hallhatják, hogyan beszélgetnek egymás közt a gyerekek csángó dialektusban, amit elhallgatnak az iskolában; kommunikációval ezen a fajta ellenérzésen lehetne változtatni – fejtette ki Ferencz Gabriella. Ahogy Márton Áron is tanította, emberként kell a csángókhoz is közeledni, mint bármilyen más magyarhoz vagy más nemzetiségűhez, a tudatlanság és a rosszul tájékozottság okozza azt, hogy sokan tévesen ítélik meg még mindig a csángókat – vélte Lászlófy. Ez ellen tehetünk mi is, ha nem miszticizáljuk a kérdést, ha nem „megváltani” akarjuk őket, mert ez csak árthat – tette hozzá. Alázat és szolgálat a két kulcsszó, aki ezeket nem ismeri, az ne menjen se Csángóföldre, se máshova oktatni – szögezte le. Lehetséges a csángó gyerekeknek is, hogy tökéletesen beilleszkedjenek egy székelyföldi oktatási intézménybe, és mire elvégzik, egyeseknél semmilyen nyelvi vagy más különbséget, hátrányt nem lehet észlelni – vélte. 2012-ben az MCSMSZ a programot átadta az RMPSZ-nek, sok híresztelés volt akkor, hogy milyen a csángó oktatási program – mi a valóság? – kérdezte Diószegi Márton Attilától. Nem azon áll vagy bukik a program, hogy ki irányítja – válaszolt a koordinátor. Nyilván, sokkal jobb nekünk, ha egy szakmailag felkészült, szakmai hátteret biztosító szervezet koordinálja a programot, de igazából a moldvai oktatókon áll vagy bukik az oktatás sikere, akik minden nap a faluban következetesen elvégzi a munkáját, nap mint nap tudatosítják a gyerekekben, hogy jó magyarul beszélni, érdemes, van jövő ebben, tudnak úgy is érvényesülni, és igazából megduplázódik az esélyük – tette hozzá. Az utóbbi másfél évet értékelve azt mondta, sikerült javítani azon, hogy tudják a pontos gyereklétszámot, nemcsak körülbelülit, minden gyerek be van iratkozva, érzi ennek a súlyát. Ez papírmunka, de fontos, hogy a gyerek is érezze, ez komoly dolog, nemcsak bemegyünk délután a játszóházba, hanem ez egy oktatási program – fogalmazott. Nem kellett egy oktatási helyszínt sem bezárni azért, mert változás történt; ha vannak is nézeteltérések, sikerült ezt megbeszélni az oktatókkal, megmaradt a rendszer, minden oktatási helyszínen gördülékenyen folytatódott az oktatás, a gyerekek igazából nem éreztek meg semmit, nem maradt el a karácsonyi ajándékozás sem – sorolta Márton Attila. Bejelentette, szeptembertől két új oktatási helyszín is lesz, Szőlőhegy és Újfalu, lesz gyerek is, van ingatlan, fél éve elkezdték az előkészületeket, felmérték az igényt a közösségben. Az egyetemistákat tovább támogatja a pedagógusszövetség, külön ösztöndíjalapot hozott létre nekik, a Jáki Sándor Teodóz Alapot, amit tényleg csak azok az egyetemisták kapnak meg, akik megérdemlik, kitűztünk számukra egy tanulmányi eredményt célként, amit el kell érni – mondta. Meg tudtuk oldani a gyerekek nyári táboroztatását is, nem hagytuk magukra azokat a pedagógusokat, akiknek nincsenek külföldi, magyarországi kapcsolatai, olyan támogatóik, akik megszervezik és az anyagi hátteret biztosítják egy jutalomtáborhoz, meghirdettük a Pillangó tábort, amelyre pályázhattak – közölte. Korábban gyakran kerültek be jószándékú magyarországi fiatalok romántudás hiányában a programba és nem voltak annyira eredményesek, illetve volt olyan is, hogy egyesek 1-2 évre mentek csak Moldvába tanítani képesítés nélkül – mi a helyzet jelenleg a pedagógus-utánpótlással? – kérdezte Diószegi. A pedagóguszszövetség álláspontja az volt, annak az oktatónak, aki a helyszínen megállja a helyét, meg kell adni minden lehetőséget, hogy ott tudjon maradni, gyökeret tudjon verni, betelepedjen mint néptanító, aki aztán akár a közösséget is meg tudja szervezni – mondta el Márton Attila. Tavaly túljelentkezés volt a megüresedett helyekre, azokat választották, akiknek megvolt a megfelelő szakképesítése, ez várhatóan most is így lesz, versenyvizsgát hirdetnek, és a szakképesítetleneket várhatóan le tudják cserélni szakképzett oktatókkal – magyarázta. Néha embert próbáló körülmények közé kerülnek a Moldvában oktató pedagógusok, miért cserélte le kézdivásárhelyi katedráját egy ilyen feladatra? – kérdezte Diószegi Ferencz Évától, aki 19 évig a Nagy Mózes Gimnáziumban oktatott. Petrás Incze János is ott tanult a kantai gimnáziumban, ő volt az, aki 1841-ben először hivatalosan is felhívta a Magyar Tudományos Akadémia figyelmét a csángók ügyére, azt írta, iskolára, kántorra, orvosra és papra van szükség, hogy fennmaradjon a közösség – mondta Ferencz Éva. Személyes indíttatásáról elmondta, magyar-angol szakosként angol tanított, „kifogyott” alóla a magyaróra, és úgy érezte egy idő után, túl sok volt a globalizációból, „úgy éreztem, megfizettem a nagy világrendnek, amivel tartozom, most már kicsit magammal akarok foglalkozni és a mieinkkel, így jelentkeztem a csángó oktatási programba”. Igyekezett fegyelmezni magát, hogy ne legyenek elvárásai, „ami van, azt úgy fogadjam, és abból próbáljak építkezni, ami a rendelkezésemre áll”. Szembesült újoncként azzal a konfliktussal, ami a helyszínen az oktatási program koordinációja körüli változásokból is eredt; Külsőrekecsinben ez sokszorozott volt, mivel az épület az MCSMSZ tulajdona, a programot viszont az RMPSZ működteti. Iskolában tanít Külsőrekecsinben, a román kollégák nagy többsége Bákóból jár be, 30 km-ről. A csángó falvakban nagyon nagy szükség lenne értelmiségre, ám benyomása szerint ezek a román tanárok nem azonosulnak a közösséggel, nem tekintik feladatuknak a gyerekek nevelését, az intézmények – polgármesteri hivatal, rendőrség – is nagyrészt magára hagyja a közösségeket, nem igazán törődnek azzal, mi történik ezekben a falvakban. „Nem hiszem, hogy ezek a csángó falvak ne tudnák idővel kitermelni a saját értelmiségüket, ahhoz viszont nem elég, hogy van 50 pedagógus, akinek a vállán nyugszik ez az egész csángó kérdés” – vélte. Ha azt tekintjük, 26 helyszínen folyik magyar oktatás, nagyon jó dolog, de ha azt nézzük, hány olyan település van, ahol nincs, akkor már nem ilyen pozitív a kép – tette hozzá. Szerinte előbbre lennénk, ha már 1990 után az erdélyi magyar döntéshozók elkezdenek foglalkozni a kérdéssel. Ferencz Gabriella nem tartja előremutatónak azt a hozzáállást Csíkszeredában, amikor egy odakerült 15-16 éves csángó gyereknek az identitását firtatják, viszont neveléssel, a magyar kultúrához való kapcsolódás erősítésével lehetne kialakítani bennük a csángó értelmiségi tudatot, ugyanakkor amíg rossz a gazdasági helyzet Csángóföldön, nehéz elvárni is, hogy „hazamenjenek” és otthon felvállalják ezt a szerepet. A résztvevők nagyon fontosnak nevezték az egyház szerepét is csángókérdésben. Mint Diószegi elmondta, fontos lépések történtek, például a iasi-i római katolikus püspökségnek van egy határozata, amely előírja, ha valahol Moldvában alkalomszerűen kérik magyar mise celebrálását, azt meg kell engedni. A Teleki László Alapítvány több alkalommal is szervezett ilyen magyar nyelvű misét csángó falvakban. Transindex.ro 2013. október 29.Bethlen-napok Nagyenyeden, Gyulafehérváron, AlvincenFehér megyei szórványmagyarságnak két felemelő ünnepnapja volt Bethlen Gábor fejedelemmé választásának négyszáz éves évfordulója alkalmából. A pénteki rendezvényeknek Nagyenyed adott otthont, a szombatra időzített eseményeket pedig Gyulafehérváron, és Alvincen tartották. „Fejedelem, a fundamentum áll!” Az enyedi pincegalériában került sor arra a képzőművészeti kiállításra, amelyet a nagyenyedi Inter-Art Alapítvány és a Bethlen Gábor Kollégium közösen szervezett. Huszonkét alkotó munkáit csodálhattuk meg, köztük Barabás Miklós, a kollégium egykori neves diákjának festményeit, Bethlen Gábor fejedelem és gróf Mikó Imre kollégiumi főgondnok portréit. A megnyitón többek között jelen volt M. Horaţiu Josan polgármester, Balog István az Inter-Art Alapítvány elnöke, Ioan Hădărig, a Liviu Rebreanu Művelődési Központ igazgatója. A kiállítást Tóth Tibor református lelkész mutatta be. „Rajtunk a sor, kései rendek, ünneplőbe öltözve jövünk jelentést tenni négyszer száz év tartalmával a szívünkben (…) és jelentjük a Fejedelemnek, igen, Fejedelem, a fundamentum áll!”, hangzott el beszédében. Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója mutatta be azt a kiadványt, amelyben a szerkesztők a fejedelem által alapított iskola néhány egykori diákjának és tanárának munkáit gyűjtötték össze, így kívánták emlékeztetni az olvasót arra, hogy a Bethlen Gábor alapította 391 esztendős kollégium milyen neves képzőművészeket adott az egyetemes magyar kultúrának. Bethlen Gábor nevét viselő iskolák találkozója A kiállításmegnyitót követően került sor a Bethlen-iskolák találkozójára, amelynek ötlete tizenegy évvel ezelőtt született meg. A díszterem zsúfolásig megtelt. Szőcs Ildikó igazgató felolvasta a volt enyedi diák, Brendus Réka, a magyar kormány nemzetpolitikában felelős államtitkársága főosztályvezető helyettesének a kormány nevében küldött üzenetét. Az eseményen jelen volt Szőcs Gyula, a kollégiumi keresztszülőprogram nagy támogatója, Kováts Krisztián megyei RMDSZ-elnök, Király Melinda, az EMNP alelnöke, Lőrincz Helga nemzetiségügyi tanfelügyelő, Lászlóffy Pál, az Romániai Magyar Pedagógusszövetség (RMPSZ) tiszteletbeli elnöke, a kollégium régi támogatója. Sorban bemutatkoztak a Bethlen Gábor nevét viselő iskolák. Elsőnek Debrecen, majd Gyomaendrőd, Hódmezővásárhely, Nyíregyháza, végül pedig Székelyudvarhely képviselői szólaltak fel. Valamennyien elmondták, miért is választották az illető iskolák a fejedelem nevét. Két magyarországi testvériskolából érkező diákcsoport is vendégeskedett a hétvégén a kollégiumban a budapesti Baár Madas református gimnáziumból Wrábelné Hatházi Judit vezetésével és a Lévay József Református Gimnázium diákjai, a találkozó alkalmával a vendégek is beszéltek iskolájukról, a nagyenyedi kapcsolatokról. Gazdag gyulafehérvári program A gyulafehérvári ünnepségek a református parókia udvarán kezdődtek, ahol felavatták az új haranglábat. Gudor Botond református esperes házigazdaként köszöntötte a vendégeket. Elmondta: a Háromszékről származó harangláb megalkotásában sokat segített a vargyasi Sütő család. A baróti Demeter László ismertette a harangláb történetét, majd egy adománylevelet és egy díszzászlót adott át az esperesnek, amit Szekeres Attila István mezőmadarasi származású sepsiszentgyörgyi heraldikus, a címertudomány doktora, valamint Puskás Bajkó Gábor hímző grafikus adományozott a gyulafehérvári egyházközségnek. A harang a Fehér megyei Marosszentimre gyülekezet nélkül maradt templomából származik – tudtuk meg. Az eseményen jelen voltak a Bethlen Gergely Hagyományőrző Egyesület tagjai is. A rendezvényt a Kovásznai Megyei Tanács, a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi Ház, a Bethlen Kollégium és a Bod Péter Alapítvány támogatta. Emelte az ünnepi hangulatot Szilágyi Győri Hunor és Gligor Daria elemista tanulók szép hegedűjátéka. Ezt követően az Egyesülés Múzeumban Gy. Szabó Béla metszeteiből és festményeiből nyílt kiállítást tekinthették meg az érdeklődők. A múzeum részéről Gabriel Rustoiu igazgató mondott beszédet, ebben az alkotót az egyik legnagyobb „román” művésznek nevezte. Ferenczy Miklós esperes, Gy. Szabó Béla nevelt fia magyarul és románul mutatta be a művész életét és munkásságát. A második kiállítás a Római Katolikus Egyházművészeti Múzeumban tudományos értékű. A bemutatót Sipos Gábor egyházkerületi levéltáros tartotta. A tárlókban eredeti dokumentumokat láthattunk pl. Bethlen Gábor levelét az erdélyi református lelkipásztorok gyermekei számára.(1629. július 13.) vagy a partiumi református román papokat magyar kiváltságokban részesítő egykori másolatot (1614. február 14.) Egy másik iratban a református vallású szászoknak istentiszteleti hely gyanánt odaadja az óvári iskola (ma: ferences kolostor) végében levő „palatiumot.” (1629. május 14). A délelőtti ökumenikus istentiszteleten zsúfolásig megtelt a gyulafehérvári székesegyház. Jakubinyi György római katolikus érsek szólt az egybegyűltekhez Bethlen Gábor személyének jelentőségéről beszélve, majd Kató Béla református püspök Bethlen Gáborról, mint a magyarok Gedeonjáról emlékezett meg. Az ökumenikus istentisztelet zárómozzanata a székesegyházban található emléktábla megkoszorúzása volt. Fellépett a nagyenyedi egyházközség, valamint a kollégium leánykórusa Fórika Éva zenetanár-karnagy vezetésével. A kórustagok Erdély szinte valamennyi népviseletében pompáztak. Az istentiszteletet kulturális műsor és vásár követte a Vártéren. Itt különösen fontossá vált Turzai Melán kollégiumi aligazgató és Kónya Tibor iskolalelkész moderátori tevékenysége. A Vártéren felállított színpadon Kováts Krisztián Fehér megyei RMDSZ-elnök köszöntötték az ünneplő közönséget. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszélt, hogy a nagy fejedelem tizenhat éves uralkodása alatt megerősödött a transzszilvanizmus jelensége. Tudott csatába menni, de tudott szövetséget is kötni, ha arra szükség volt. Felszólalt többek között Sógor Csaba parlamenti képviselő és Hegedűs Csilla, az RMDSZ főtitkár-helyettese, a Communitas Alapítvány képviselője, az eseményen jelen volt Magdó János kolozsvári magyar főkonzul is. Fellépett a Collegium Gabrielense régizene- és táncegyüttes Tomai Gyöngyi és Kónya Mária vezetésével. Táncműsorukban a két fejedelem (Bethlen, és Báthori) párharcát elevenítették fel. Láthattuk, halhattuk a sepsiszentgyörgyi Codex és a budapesti Tabulatura együttesek műsorát is. A sok népi tánc (magyarlapádi, felvinci, miriszlói, csombordi, bethlenszentmiklósi, illetve a torockói citerazenekar) igazolták a szórvány érdeklődését a népi kultúra iránt. A Fehér megyei RMDSZ éppen ezeknek a kis közösségeknek a támogatásával – pl. a néptánccsoportok szervezésével és utaztatásával – vállalt fontos szerepet az ünnepen. Eközben a Vártéren kirakodóvásár zajlott sok szép magyar termékkel, a Böjte-ház udvarán pedig „huszárgulyás” főtt sajátos recept szerint. A műsort Antal Timi nagy sikerű, sok fiatalt odavonzó könnyűzene-koncertje zárta. Istentisztelet Alvincen Délután hálaadó istentiszteletre került sor a Gyulafehérvártól 11 km-re levő Alvinc nemrég felújított XIII. századi református templomában. Az istentiszteletet Ft. Kató Béla református püspök tartotta. A mindössze tíz református hívőből álló gyülekezetet Gudor Botond esperes látja el lelki szolgálattal. Népes közönség vett részt az istentiszteleten, jelen voltak a helyi ortodox és görögkeleti papok, valamint a polgármester. A vendégek között voltak azok az anyaországiak is, akik segítségével a felújítási munkálatok megvalósulhattak. Minderről Dioszegi László, a Teleki László Alapítvány képviselője beszélt. Fellépett a Tabulatura együttes és a nagyenyedi egyházközség református kórusa Fórika Éva vezetésével. Boros Erzsébet buzásbocsárdi énekes népdalokat adott elő. Szabadság (Kolozsvár) 2013. december 10.Gub Jenő, a tudós, pedagógus élő emlékezete"… mindnyájunknak kötelességünk – ha csak egy homokszemet is – odavetni nemzeti műveltségünk pompás épületéhez." (Orbán Balázs) Nehéz feladatra vállalkozik, aki a szovátai Gub Jenő pedagógus, biológus szakember emlékének felidézésére, felrajzolására vállalkozik. Mindjárt két irányból is nehézségekbe ütközik. Jenő bácsi nemcsak hivatásos tanár volt, aki generációknak adott át szakszerű és pontos ismereteket, vagy mutatott emberi, erkölcsi példát, hanem tudományos körökben elismert szakemberként is hírnevet szerzett magának. Pontosan tíz éve annak, hogy szeretett városában, Szovátán, a Teleki Oktatási Központban megkapta a pedagógusoknak járó legnagyobb elismerést, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Ezüstgyopár Díját. Az életműdíjat 2003. november 15-én vehette át a szövetség elnökétől, Lászlófy Pál Istvántól, azért az áldozatos munkáért, melyet tanárként, igazgatóként Borszék-Hollósarkán, Székesen, Nyárádremetén, majd nyugdíjazásáig Szovátán végzett. "Rendkívüli elégtételt jelent számomra, hogy Gub Jenő tanár úr átveheti az Ezüstgyopár Díjat. Épp olyan felemelő érzés, mint amikor a mesék világában a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött, és a legkisebb fiú elnyeri érte méltó jutalmát" – írja a méltató beszédben Geréb Éva szovátai pedagógus. Gub Jenő szerette hivatását, nem csak szakmának tekintette a pedagógiai pályafutást, mert hivatás ez a javából, pedagógusnak születni kell, nem csak azzá válik az ember. Óráit nem a fegyelmezéssel kellett töltenie. Annyi türelem talán egy pedagógusban sem volt, mint benne. Szerette a gyerekeket, figyelt rájuk, sosem ismert fáradtságot, az unalom számára ismeretlen fogalom volt: "Az Isten olyan foglalkozást adott, ami sosem fárasztott ki!" – mondogatta gyakran. Pedagógusi életműve mellett, mely leginkább a keze alól kikerülő generációk tudásában, emberi tartásában mérhető fel, tudósként is megállta a helyét a nagy egyetemi központok, kutatóintézetek szakemberei mellett. Gub Jenő előbb volt biológus, mint hogy a biológia- földrajz szakot az egyetemen elvégezte volna, a környezete, a természet iránti vonzalma tette őt kistérségünk legjobb biológusává. Szakmai téren az etnobotanika, etnozoológia terén alkotott egyedülállót, mindezt nem szakbarbársággal végezte, nem öncélúan, hanem átadta tudását írásaiban, előadásaiban, hogy a nagyobb közönség, érdeklődők is megismerhessék ezt a csodálatos világot. Különleges módon ismerte a sóvidéki ember szoros kapcsolatát a természettel, és lehet, hogy ez még nagyobb csodálattal töltötte el, mint maga a természet. Komoly szakmai hagyaték maradt utána, melyet megjelent kötetei, tanulmányai, népszerűsítő írásai jeleznek. Munkájának és életútjának feltérképezésére a szovátai Teleki Oktatási Központ keretében működő Sóvidék kulturális folyóirat szerkesztősége vállalkozott. Méltó, hogy egy ilyen pedagógus, tudós műveinek bibliográfiáját összegyűjtsük, eddig meg nem jelent kéziratait digitalizáljuk, elérhetővé tegyük, és biográfiáját megjelentessük, hiszen bizonyára ezekkel is a közössége érdekeit kívánta volna szolgálni. Ezt a példát követte felesége, Gub Rozália tanítónő is, amikor megmaradt köteteit a Teleki Oktatási Központnak adományozta, hogy a jövendő generációk szellemi épülését szolgálják ajándékkönyvek formájában. Szolláth Hunor Népújság (Marosvásárhely) 2013. december 12.Tankönyvekkel támogatják a külhoniak szakképzésétTöbb mint hatvanezer magyar nyelvű szakkönyvvel gazdagodtak az erdélyi tanintézetek. Az elkövetkezőkben hetvenöt iskolába fogják eljuttatni a magyarországi segítségként érkező kiadványokat. kiadványokat. Csütörtök délután a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI) munkatársai jelentős tankönyvadományt adtak át a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) képviselőinek. Szász Jenő, az NSKI elnöke tudatta, hogy a tankönyveket a magyar Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzeti Munkaügyi Hivatala (NMH), illetve a magyar Vidékfejlesztési Minisztérium Nemzeti Agrár-szaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézete (NAKVI) ingyenesen bocsátotta a külhoni magyar iskolák rendelkezésére. A könyveket a kutatóintézet segítségével juttatták el az elszakított területrészek pedagógusszövetségeihez – Délvidéken, Felvidéken, Kárpátalján és Erdélyben összesen százezer kötetet osztottak, osztanak szét. „Úgy gondoltuk, hogy a pedagógusszövetségek a legjobb gazdái ennek az akciónak, és az iskolák bevonásával ők tudják felmérni, hogy hová kell eljuttatni például azt a több mint hatvanezer könyvet, amit Erdélybe szánunk” – fejtette ki Szász, hozzátéve, hogy az általa vezetett intézménynek fontos a szakmai kapcsolatok kialakítása a történelmi egyházakkal, az oktatási intézményekkel és a politikai szervezetekkel. Erdélyben a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége kapta a megbízatást, hogy szétosszák a tankönyveket. Az intézményt a jelenlegi elnök, Burus-Siklódi Botond és a tiszteletbeli elnök, Lászlófy Pál képviselte. Burus kiemelte, örültek az NSKI megkeresésének, és egyeztettek néhány szakmai kérdésben, amelyekben együtt tudnak működni. Ilyen a szakmai tanítás területe, ugyanis az oktatásban tapasztalható általános tankönyvhiány mellett a magyar szakoktatás érzékelhetően rosszabb helyzetben van. Ez főképp az elavult tankönyvek miatt mondható el a szakoktatásról, de vannak olyan képzési területek, melyekhez egyáltalán nem készültek magyar nyelvű tankönyvek. Hetvenöt erdélyi iskolába jutnak el a könyvek Burus-Siklódi Botond közölte, négyszázféle szakkönyvet kaptak, de sajnos ezeket a jelenlegi törvények értelmében nem használhatják tankönyvekként, viszont segédanyagokként nagyon hasznosak lesznek. A kiadványokat Erdély tizenöt megyéjének hetvenöt tanintézményében fogják szétosztani. Ezekben az iskolákban a legkülönfélébb szakmákat tanítják, és 30–40 ezer diákon segíthet az adomány – mondta el az RMPSZ elnöke. Kedden érkeztek meg a kiadványok Csíkszeredába, amelyet jelenleg egy raktárban tárolnak. „Ezeket a könyveket a tanintézmények könyvtáraiba is beteszik, hogy mindenki számára elérhetők legyenek. Az elkövetkező időszakban nagyon nehéz feladat vár ránk, ugyanis ezt a négyszáz címet el kell osztani a hetvenöt tanintézetben. Számítunk a kollégák és önkéntesek segítségére is” – hangsúlyozta Burus. Arányos elosztás Az NSKI részéről az átadón megjelent még Molnár György, a Kárpát-medencei hálózatfejlesztési igazgatóság vezetője. Tulajdonképpen ő volt az, aki a könyvadományt Magyarországon begyűjtötte és végigegyeztette a teendőket, majd megszervezte a leszállítás logisztikáját. Molnár az átadón kiemelte: „Hosszú távú terveink első lépéseként lehetne meghatározni ezt az eseményt. Célunk, hogy egy Kárpát-medencére kiterjedő fejlesztési rendszert hozzunk létre, melyben a szakképzésnek kitüntetett helye van” – fogalmazott. Építőipari, informatikai, turisztikai, kereskedelmi, pénzügyi, valamint a könnyűipar és az agrár-szakképesítések szakmai tantárgyainak anyanyelven történő oktatásához, a szakterminológiák elsajátításához nyújtanak segítséget a kiadványok – közölte Molnár. Horkay Nándor, az NSKI kutatáskoordinációs igazgatóságának vezetője egyebek közt beszámolt arról, hogy Felvidékre 12 280, Kárpátaljára 3171, Erdélybe 60 941, Délvidékre pedig 20 385 könyvet szállítottak. Még elmondta, a továbbiakban nagy hangsúlyt akarnak fektetni a külhoni magyarság körében a helyi termékek támogatására is. Pál Gábor Székelyhon.ro 2014. február 9.A csíkszeredai Lászlófy Pált kérték fel a Külhoni Magyar Oktatási Tanács vezetéséreA Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) tiszteletbeli elnökét, Lászlófy Pált kérte fel Hoffmann Rózsa magyarországi köznevelésért felelős államtitkár a Külhoni Magyar Oktatási Tanács elnöki tisztségének ellátására. A Külhoni Magyar Oktatási Tanácsot (KMOT) tavaly hozta létre a magyar kormány a határon túli magyar nyelvű oktatás támogatása céljával. Az akkori sajtóbeszámolók szerint a tanács szakmai tanácsadó testületként fog működni, amely javaslattevő, előkészítő, valamint véleményező és értékelő feladatokat végez. A létrehozásra vonatkozó kormányhatározat szerint a KMOT javaslatokkal támogatja a diaszpórában, a szórványban és a Kárpát-medencében a magyar anyanyelvű oktatásban részt vevő pedagógusok képzésével és továbbképzésével, a szakmai segédanyagok, tankönyvek, folyóiratok elkészítésével kapcsolatos munkát. A KMOT szükség szerint, de évente legalább két alkalommal ülésezik, működésének költségeit az állami költségvetés állja az Emberi Erőforrások Minisztériumán (EMMI) keresztül. Amint azt Burus-Siklódi Botondtól, az RMPSZ elnökétől megtudtuk, Hoffman Rózsa államtitkár pénteken az RMPSZ tiszteletbeli elnöki tisztségét viselő Lászlófy Pált kérte fel a Külhoni Magyar Oktatási Tanács vezetésére. Lászlófy Pál új tisztsége kapcsán kérdéseinkre válaszolva közölte, a testület a teljes oktatási palettát átfogva igyekszik tanácsokat nyújtani a közoktatási államtitkárságnak a külhoni magyar oktatási kérdésekben. Javaslatokat tesznek például arra vonatkozóan is, hogy milyen ösztöndíjakat hirdessen meg az EMMI. Ugyanakkor a jövőkép megrajzolásában, a nemzetegyesítés oktatási vonatkozásaiban, a külhoni anyanyelvű oktatás stratégiájának kialakításában is javaslatokat fogalmaznak majd meg – mondta el Lászlófy Pál. R. Kiss Edit dkjozsef.blogspot.ro / székelyhon.ro Erdély.ma, 2014. február 18.Összefogást szorgalmaznak ismert erdélyi személyiségekAz erdélyi magyarság fennmaradásának és megerősödésének legfőbb zálogát a Kós Károly által közel egy évszázada meghirdetett, az egész Erdélyt átszövő közösségi autonómia jelenti – áll a több ismert erdélyi magyar értelmiségi által megfogalmazott keddi felhívásban. A magyar politikai elit akkor tudja elérni ezt a célt, ha egységesen tesz azért, hogy megszerezze a magyar közösség feltétlen támogatását, és maga mellé állítsa a demokratikus román értelmiséget, valamint a mérvadó európai intézményeket – olvasható a felhívásban, amely leszögezi, hogy az elvszerű és racionális magyar–magyar, illetve román–magyar kapcsolatépítés érdekében továbbra is szükség van egy hiteles, erős és demokratikus európai képviseletre. A felhívást megfogalmazók meggyőződése, hogy szükség van az egyházi és civil szervezetek támogatására, a politikai alakulatok választási koalíciójára és minden erdélyi magyar választópolgár bizalmára, valamint szavazatára – mert a nemzeti érdeknek előbbre valónak kell lennie a pártérdekeknél. Meggyőződésük továbbá, hogy az erdélyi magyarság európai képviseletét a jövőben is annak a Tőkés Lászlónak, az Európai Parlament korábbi alelnökének kell fémjeleznie, aki a magyar közösség világszerte ismert és elismert egyénisége, és aki már a 80-as évektől ellenáll minden politikai nyomásnak és megfélemlítésnek. Aláírók: Dr.Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár Dr. Bakk Miklós politológus, egyetemi tanár Bíró Edit, Udvarhely Városi Székely Tanács elnöke Boros Zoltán zeneszerző, ny. tévészerkesztő Dr. Bodó Barna politológus, egyetemi tanár Dr. Brassai Attila orvos, egyetemi tanár Dr. Brassai Zoltán akadémikus, ny. egyetemi tanár Dr. Csiszár Anna orvos, ny. előadótanár Csinta Samu újságíró Dr. Dávid László egyetemi tanár, a Sapientia-EMTE rektora Demény Attila zeneszerző, rendező Dr. Farkas Csaba fogorvos Ferenczes István költő Fodor Imre, Marosvásárhely ny. polgármestere Fülöp G. Dénesné Suba Ilona, a Lazarenum Alapítvány intézetvezetője Fülöp Lajos tanár, ny. múzeumigazgató Gazda József író Gergely István „Tiszti”, a Csibész Alapítvány elnöke Dr. Geréb Zsolt teológus, ny. egyetemi professzor, a Partiumi Keresztény Egyetem volt rektora György Attila író Dr. Hollanda Dénes ny. egyetemi tanár, a Sapientia Egyetem volt dékánja János Szabolcs egyetemi tanár, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora Dr. Juhász Tamás teológus, ny. egyetemi professzor, a Protestáns Teológiai Intézet volt rektora Kallós Zoltán néprajzkutató Katona Ádám tanár, az Orbán Balázs Közművelődési Egyesület elnöke Kónya Hamar Sándor író, filozófus, volt parlamenti és európai parlamenti képviselő Dr. Kincses Előd ügyvéd Dr. Kincses Mária ny. egyetemi tanár Kincses Elemér rendező, író Kozsik József színművész László János üzletember Lászlóffy Zsolt zeneszerző Lászlófy Pál, az RMPSZ tiszteletbeli elnöke Lakó Péterfi Tünde civil- társadalmi aktivista Márton Zoltán, Makfalva polgármestere Meleg Vilmos színművész, a nagyváradi Állami Színház Szigligeti Társulatának tagja Murádin Jenő művészettörténész, egyetemi tanár Nagy Pál ny. ideggyógyász főorvos Nagy László unitárius lelkész Dr. Pálosi Csaba állatorvos Dr. Papp Kincses Emese író, publicista Dr. Péntek János akadémikus, nyelvész, ny. egyetemi tanár Pillich László közíró Sánta Imre református lelkész Somai József közgazdász, az RMKT tiszteletbeli elnöke Székely Attila ny. régész-tanár Szőcs Géza költő Tolnay István, a Partiumi Keresztény Egyetem megbízott elnöke, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület világi főjegyzője Ütő Gusztáv képzőművész, egyetemi tanár Székelyhon.ro, (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
